Ma van a kávé világnapja, így ideje beszámolnom egy különleges vacsoráról, amin kivételesen kávét nem is ittam, mégis fontos szerepet játszott benne a kávé. És ma délután van ehhez kapcsolódóan egy izgalmas program is, amit mindenkinek ajánlok, akit kicsit is érdekel a minőségi kávék világa.

A vacsorára a Michelin-csillagos Onyx étteremben került sor, ami elvitathatatlanul az ország egyik legjobb étterme. A konyhával soha, a beltér dizájnjával nekem voltak kisebb problémáim, de az is előnyére változott az utóbbi időben, és még meg is növelték az étterem méretet, ami szerintem nagyon jó hír, hogy ha jól megy egy jó étteremnek. Na jó, a konyhával is van egy kis bajom, az, hogy olyan kenyérkosár érkezik mindig a vacsora előtt, amihez óriási önuralom kell, hogy ne egye meg az ember az összes darabot róla:

A képen ez nem érvényesül eléggé, de tényleg egytől-egyig hibátlan és izgalmas péksütemények vannak rajta, olyan különlegességekkel, mint például céklás kenyér, de a sajtos rúd is újraértelmezi a műfaját... És akkor ehhez még extra finom vaj, mangalica rillette és túrókrém is van.

És persze egy üdvözlő fogás, amuse bouche, polipcarpaccio:

Az előételben pedig megjelenik a Nespresso legújabb limitált edition kávéja, a Crealto (ez az étel nincs étlapon, csak erre a vacsorára készítette Széll Tamás és Szulló Szabina). Libamájtorta kávés narancs zselével és libamáj royal vajas brióssal:

Hajlamos vagyok szigorú lennei a libamájas ételek megítélésében, mert túl könnyű szerintem jót csinálni belőle, annyira jó maga az alapanyag is magában akár, de azért ez egészen különleges volt, a narancs és a Crealto kicsit gabonás-kávés ízvilága szuper volt hozzá.

Az Onyx csapata mindig is élen járt a magyaros ízek modern feldolgozásában, ebbe a sorba passzol a "bablevesük" is, langusztinóval (rajta quinoa adja a ropogósságot) és grillezett császárral, hogy teljes legyen a csülkös bableves illúzió:

Ez szerepel étlapon is, nagyon javaslom kipróbálni! (Kivétal azok, akik nem tudnak ellenállni a fikázó kommentkényszernek a császáron levő hab, vagy a babok száma miatt :D )

A következő tételben házi nyúlvariácók vannak a tányéron, hasaalja felgöngyölve, illetve nyúlmáj. Hozzá babpüré és tárkonyos jus.

Eddig azt hittem, hogy a nyúlból a lapocka a kedvenc részem, de ez a két husi megingatott ebben a hitemben, zseniálisak voltak.

És aztán a végén egy újabb dicsőséges prezentációja annak, hogy mennyire mindent tudnak az Onyx konyháján a húsokról: bélszín és faszénen sült oldalas (sárgaborsó-püré és kapris jus mellette).

Ennek azért ott van a helye a legjobb húsételek élmezőnyében...

Desszertnek egy újabb kávés fogást tartogattak, az Onyx híres ugye a somlói galuska újraértelmezéséről, ez most egy tiramisu volt, amit alaposan szétszedtek és utána újra összeraktak, nem is akárhogy:

És a másik irányból:

Nem vagyok éddesszájú, de ebből meg tudtam volna enni még egyet simán, annyira finom volt. A tiramisu minden íze visszaköszönt, csak éppen meglepő és különleges formában. A Crealto kávé például a kis zselékockákban...

És a petit four, a desszert után, nem volt könnyű hagyni belőle:

És a desszerthez Szepsy egyik legjobbja:

És a kis úticsomag, persze szintén kávéval ízesítve:

Kivételesen lemondtam a zárásként szinte soha ki nem hagyott kávéról, így lett ez egy kávé nélküli kávés vacsora.

És közben kijött a Nespresso legújabb gépe, a U (ejtsd: jú), ami szintén nagyon profi. (Arról, hogy miért küldtem nyugdíjba a kotyogósomat, és végül a csodálatos karos kávégépek helyett miért egy Nespresso-gépben találtam meg az ideáis otthoni gépet, itt írtam részletesen.) Az újdonságok közül nekem leginkább az tetszik, hogy visszaszippantja a kávé utolsó cseppjeit, így tiszta marad a gép környezete. Lesz akinek az is nagy vívmány, hogy nem kell gombot se nyomni, ha ugyanolyan kávét szeretnének, mint az előző alkalommal. De talán a legnagyobb előnye nekem, hogy végre el tudom magammal vinni, ha autóval (esetleg vitorlással) utazom valahova, főleg az utóbbi esetében szimpatikus nagyon, hogy nem kell különböző vendéglátóhelyeken, drágán rossz kávékat inni reggelire a kikötőben (van is hozzá utazótáska, szóval nem csak az én igényem lehet ez...). És mondjuk elég szép darab is szerintem:

És a nagyon ajánlott program: a Kávé Napja az NU-ban, az Eiffel téren ma egész délután, 14h-tól. A különleges kóstoltható kávékról két megszállott szakértő gondoskodik, Molnár Attila, többszörös magyar bajnok barista és Tóth Sándor Szekszárdról, akinek még mindig nem tudtam sajnos eljutni a kávézójába, pedig nagyon dolgokat hallottam róla, de legalább itt meg lehet kóstolni, hogy mire képes. És annak is ajánlom, aki eddig azt hitte, hogy nincs komoly különbség két kávé között...
További részletek és a kóstolható kávék listája itt.

Hamarosan délolasz gasztrokalandokkal jelentkezem,