Bevallom, eddig soha nem mentem el lakásétterembe, nem vágytam igazán erre a fajta élményre, szeretem elkülöníteni egymástól a házi kosztot és az éttermi ételeket, mindkettőnek nagy rajongója vagyok a maga helyén, de nem keverve. Amikor viszont megtudtam, hogy Bernáth Józsi, a fiatal szakácstehetség - aki Lyonban (Nicolas Le Bec) és Londonban (Joel Robuchon) a legnagyobb francia séfeknél dolgozik már évek óta - itthon vendégszerepel egy lakásétteremben, akkor nem volt kérdés, hogy végre ki kell próbálni ezt a műfajt is.
[UPDATE 04.21. Itt a NolTV-s videó, kicsit okoskodom is benne]

Akkor is elmentem volna, ha magyaros ételeket készít (egyébként ez volt az első este programja), de még ennél is jobban izgatott az a lehetőség, hogy a világ legtöbb Michelin-csillagjával büszkélkedő Joel Robuchon éttermének ételeit prezentálja egy budai lakásban, a KitchenArt lakásétteremben, külön vicces a dologban, hogy nemrég ettem a "főnöke" éttermében, ahol még videóinterjút is sikerült a séflegendával készítenem.

Ő a séf, Bernáth Józsi, akiről sokat fogunk még hallani, az garantált (itthon a Csalogány 26-ban és a szemesi Kistücsökben csiszolódott, eddigi karrierjéről itt):

Nézzük a menüt:

Amuse bouche, azaz üdvözlőfalat: görögbazsalikomos májpástétom

Fekete szarvasgombás, almás endíviasaláta:

Blinyi füstölt makrélával, kaviárral:

Aranydurbincs molnárné módra, polentával:

Black Angus steak burgonyapürével, konfitált hagymával (alul lesz még pár fotó a fázisokról is):

"michelincsillagos" máglyarakás:

Petit four:

Azt kell mondanom, hogy elképesztően jó volt az egész menü. Maga a helyszín is nagyon jó, egy valódi lakás, kedves házigazdákkal, a nagy közös asztal, ahol összesen tizen foglalnak helyet ideális arra, hogy közös élmény legyen a vacsora. Józsi minden fogás előtt mesélt arról, hogy miért és mit is kapunk, hogy jelenik meg az a fogás az étteremben, ez külön érdekessé tette a dolgot.

Ugyanígy nagyon izgalmas, hogy időnként szabad volt bemeni a konyhára és nézni, ahogy készül az étel. (Persze a főzés nagy része nem itt zajlott, csak a befejező fázisok, ami érthető: rengeteg hosszadalmas munkafolyamat eredménye egy ilyen menü.)

És akkor az ételekről egy kis értékelés: nagyon nehéz lenne kedvenc fogást választanom a sorból, gyakorlatileg egytől-egyig maradandó és nagyon izgalmas ízélményt jelentettek a legmagasabb színvonalon. Az előétel a maga egyszerűségében, a blinyi az ízkombinációban, a halétel a tökéletes elkészítésben, a desszert a művészi és nagyon gondosan megtervezett tálalásban. Tényleg hibátlanok voltak, bármikor szívesen végigenném az egész menüt változtatás nélkül.
Nem véletlenül hagytam ki a húsételt, a steaket. Az ugyanis még inkább maradandó maradt, nyilván ebben az is benne van, hogy óriási húsrajongó vagyok. A fogás ezúttal nem volt különösebben kreatív, csak éppen annyira tökéletes volt benne minden, hogy nem is hiányzott a bűvészkedés. A zseniális püré, Robuchon és Le Bec stílusát ötvözve brutális mennyiségű vajjal (és még egy kis tejszínnel), a konfitált hagyma, a tökéletes jus (pecsenyelé), és az egészen hihetetlenül finom, a képeken szinte nyersnek tűnő, de - a valóságban életem legjobb ebédjét veszélyesen megközelítő szintű - hátszín olyan kombináció volt, amit szerintem hónapok alatt se tudnék megunni. De sajnos erre nem fog sor kerülni...

Megpróbálom egyébként megszerezni a hús pontos elkészítési módját, és persze közkinccsé is teszem majd a blogon, ha sikerül!

A vacsorán jelen volt egyébként a nolTV stábja is, így most pénteken már elvileg meg lehet majd nézni az erről készült anyagukat.

És így készült a steak:

Szóval, ahogy írtam, megszerzem majd az elkészítés részletes leírását, mert ilyet mindenkinek ennie kell!

Józsi főztjét egyelőre a londoni Robuchonban lehet majd kóstolni, aztán talán ősszel legközelebb itthon is megint 1-2 alkalommal, én biztos szólok majd akkor is, hogy jön!