Sajnos a végéhez közeledik a közép-amerikai túrám [az eddigi bejegyzések róla és a teljes túra leírása], az utóbbi pár napban se net, se áram nem állt rendelkezésre, ugyanis a világ legcsodálatosabb szigetén töltöttem, a Karib-tengeren található San Blas szigetek egyikén, kuna indiánok között.

Kivételesen a környezetről is mutatok pár képet, hogy elképzelhető legyen, ugyanis ezúttal -  Michelin-inspektorokkal ellentétben - nem csak az számított, ami a tányéron van, hanem az is, ami körülötte:

Összesen 365 minisziget van a kuna indiánok tulajdonában, akik a forradalmuk során autonómiát harcoltak ki Panamától, így saját maguk szabják a törvényeiket is. Írok majd még róluk részletesebben, mert nagyon izglamas nép érdekes törvényekkel, és ráadásul hihetetlenül szép helyen élnek idilli összetartásban, egyfata megvalósult szocialista utópiában.

Ilyen, amikor a szigetlakók kukkolnak:

Ő pedig az egyik hajóskapitány, Basiliano. Nem magasak, de az arckifejezés csak poén:

És ilyen, amikor a mindennapok során is (a nők által) viselt népviseletben megmutatják, hogy nagyon ügyesen röplabdáznak:

Na és akkor nézzük a hozzávalókat:

Ez pedig a végeredmény, nem túl látványos, és sötét is volt már, de a friss rákok és languszta íze csodálatos volt:

Megírom majd még a nagyon komoly panamai ceviche-élményeket is a halpiacon, illetve - egyfajta összefoglalójaként a túrának - a csoportos utazással kapcsolatos előzetes félelmeimet és a valós tapasztalatokat.

A cevichéből egy kis előzetes:

Ez pedig a naplemente a szigeten, nem volt könnyű otthagyni: