Végre van egy szállás, ahol lehet használni a konyhát, ezt gyorsan ki is használtam egy kis főzésre. Gondolkoztam, hogy mit is csináljak, egyszerű is legyen de érdekes is. A helyi ételekről hamar letettem, hiszen azt árulják itt Puerto Viejóban (Costa Rica, Karib-tenger) mindenhol, így maradt a hazai ízek felidézése, egy kis csavarral.
[Kb. a túra közepén tartunk.]

Ahogy korábban megírtam, az egyik közép-amerikai különlegesség az, hogy a krumplival szinte megegyező szerepben és változatosságban használják a főzőbanánt (spanyol nevén plantanos, angolul: plantain). Alapvetően alapcsonyabb a cukortartalma a "rendes" banánnál, és keményebb is, zöld, éretlen állapotában különmösen sok keményítőt tartalmaz, így is használják, de akár sárgán, éretten és édesen is. Sütik vaslapon, olajban, sütőben, főzik is, sőt pürét is készítenek belőle.

Így adták például a tegnapi vacsorához, előételként, olajban kisütve:

Az egyik kedvencem az ebből készült csipsz, általában hosszúkás hajszálvékony szeletekben, illetve a Tostones, amikor a banánszeleteket először kisütik olajban, majd valamilyen eszközzel, ha van, akkor a célszerszámmal, a tostonerával rácsapnak és kilapítják, és ezután megy egy újabb körre a forró olajba. Én pedig ezúttal krumplis tésztát csináltam, persze a zöldből, hiszen az édes íz nem nagyon hiányzik ebből az ételből.

Az elkészítést talán nem részletezném, egyrészt a világ egyik legegyszerűbb étele, másrészt két különböző, egymással antagonisztikus ellentétben álló tábor van: az egyik megfőzi a krumplit előre, a másik enélkül készíti.

Én itt előfőztem, az volt a cél, hogy a végére "szétmorzsolódjon" kicsit, úgy szeretem.

A hámozáshoz hosszában fel kell vágni a héját az egyik oldalon, így le lehet fejteni, törni róla azt. Persze nagykockát nem találtam hozzá a Puerto Viejóbeli közértben, de azért így is nagyon jó lett!

Már csak egy dologra nem gondoltam: kovászos uborkát honnan szerzek hozzá?