Tudom, hogy vannak adósságaim, például a nagyon nehéz gasztrokvíz megfejtése is várat még magára (persze addig is lehet találgatni), de időnként neki kell vágni a világnak új élményeket gyűjteni. Általában ezt saját szervezésben szoktam tenni, nem igazán szeretek senkihez sem alkalmazkodni, akit nem én választottam, de ezúttal találtam egy olyan szimpatikus csapatot, akikkel neki merek vágni a hosszú és gyönyörű túrának csoportban is. (érdemes megnézni a fotók miatt is.) Holnap ilyenkor már a repülőn ülök.

Ez még egy korábbi kedvenc túrámon, Japánban készült

Így persze sokkal kevesebb lesz a stressz, az izgalom, a bizonytalanság, és a spontaneitás, amiket én egytől-egyig nagyon szeretek megélni. Az egyetlen vígaszom, hogy legalább az induláshoz sikerül kalandosan odaérnem. Elvileg mindenki San Joséban, Costa Rica fővárosában találkozik, én is oda igyekszem, de egy kis csavarral: Panamába repülök előző nap, onnan kell átverekedni magam, amire a legkifizethetőbb megoldás a busz. Ami este 11-kor indul és másnap délután 2-kor van ott. Persze nem a kedvencem a buszozás, de legalább azonnal a mélyvízben kezdek, a legjobb azonnal eldobni az itthoni luxuskörülményeket és átállni a latin tempóra.

A túra helyszíne és útvonala (kép: Eupolisz)

A buszozás nem is olyan egyszerű, ahogy kiderült, el szoktak fogyni a jegyek, szóval meg kell venni előre, különben lekésem a többieket egy nappal... A Tica Bus weboldalán büszkén hirdetik is ezt a lehetőséget, sikerült is sokadik próbálkozásra felhívni őket Skype-on, de aztán elég hamar kiderült, hogy az egyetlen fizetési mód, amit elfogadnak a banki befizetés. Szóval maradt segítségnek Jan, a helyi szakértő, telepített idegenvezető, aki a kedvemért megvette a jegyet, és a buszpályaudvaron egy Yariela nevű hölgy gondjaira bízta, aki megígérte, hogy majd odaadja nekem, ha megyek. Remélem tényleg így lesz.

Ez itt a jegyem, remélem majd meg is kapom a világ másik felén.

Igyekszem majd blogolni kintről is, de fogalmam sincs a körülményekről, olyan helyeken is leszünk, ahol áram sincs, nemhogy WiFi. De azért időnként csak sikerül, mindenesetre a laptopot viszem, hogy legyen miért aggódnom. És persze a fotógépeket, kamerát is. A bepakolás és a megfelelő táska kiválasztása se egyszerű, rengeteget fogunk mozogni, szinte minden nap másik szállás, azaz nagyon nem mindegy, hogy mennyi a cuccom és milyen kényelmesen viszem. Ezt sikerült választanom, tegnap vettem, remélem beválik, a hátizsákomat nem szerettem igazán, mert abban valahogy mindig összeállt pár nap után minden egy hatalmas kaotikus gombóccá, egy ilyen nagy felületen nyitható táska sokkal jobbank tűnik:

 Most már csak azt kéne kitalálni, hogy mivel töltsem meg, pontosabban, hogy mivel NE, ugyanis meggyőződésem, hogy egy ilyen útnál sokkal fontosabb dolgokat itthonhagyni, mint elvinni. Nekem legalábbis mindig az a parám, hogy hetekig fogok cipelni valamit, amire soha semmi szükség, akkor már inkább kerüljön be csak az, ami nélkül tuti nem maradok életben.

És - mivel saját fotóim még érthető okokból nincsenek - egy "idegen" videó kicsit délebbről, Rio de Janeiróból, szerintem hihetetlenül szép: