Ellátogattam két hete Amszterdamba, ahol a nagyon finom nyers hering (hagymával és uborkával, frissen pucolva), a helyiek kedvence, a Kibbeling és persze az automatás - nem túl finom, de legalább mindig friss - húsos krokett megkóstolása mellett komolyabb küldetésem is volt: a Wine Professional nevű magas színvonalú eseményre kísértem el a Costes étterem csapatát. Miguel Vieira, séf és két segítője, Kiss Gábor és Söre Csaba nem kis feladatra vállalkozott, a szakmai közönségnek mutatkoztak be egy olyan mezőnyben, ahol még talán nekem is megremegett volna a térdem. 

A Costes-team:

[Az előzményekről, az ételekről és a borokról itt írtam már részletesen.] A mezőnyben az egy főre jutó Michelin-csillagok száma meghaladta a kettőt is, Bart de Pooter (2 csillag, 18 GaultMillau pont, Belgium), Jonnie Boer (3 csillag, 19,5 GM pont, Hollandia) és Sergio Herman (3 csillag, 20 GM pont!, Hollandia) és Miguel Vieira (1 csillag, 18 GM pont, Magyarország). Szerintem ez elég jól hangzik, a fentiek közül a belga versenyző jó eséllyel megkapja idén a harmadik csillagját, Sergio Herman pedig az egyetlen séf a világon, akinek a maximális 20 pontja van a GaultMillau kalauzban. És annyira komolyan vette a bemutatkozási lehetőséget, hogy nem csak egy komoly szakács- és sommelier-brigádot hozott magával, hanem a saját felszolgálóit is! (zárójeles megjegyzés, én attól sem lennék nagyon meglepve, ha március közepén az első magyar 2 csillagos éttermet kellene ünnepelni...)

Az már első reggel kiderült, hogy messze vannak a körülmények az ideálistól, az előkészítés hol egy folyosón, hogy egy kis helyiségben folyt, egyik sem tekinthető profi konyhának, de még egyéb izgalmak is adódtak menet közben is. Szerencsére a stáb nagyon előkészült, így a lehetőségek szerint már itthon elvégeztek rengeteg munkafolyamatot, bevásároltak szinte mindent, majd kint a hotel konyhájára bekéredzkedve tudtak még tovább dolgozni, enélkül elég nagy bajban lettek volna. 

Az sem sokat segített, amikor második nap, a folyosói kapkodós előkészítés után kiderült, hogy az idukciós főzőlap nem igazán működik, így egyéb megoldások után kellett nézni, mindezt már a szakértő és várakozó közönség előtt. Viszont az utolsó képen biztos sokan felfedeztek egy ismerős alakot, Litauszki Zsolt Henrik, séf (Pierrot, 21, Pest-Buda), aki főleg a borok miatt volt a helyszínen, azonnal felkínálta a segítségét, és végig reggeltől délutánig melózott, húzta az igát a többiekkel, szerintem elég menő az ilyen összefogás.

Gyorsan le is lövöm a poént, a meglehetősen tökéletelen körülmények ellenére nagyon jól szerepelt Miguel Vieira és a Costes csapata, erre utaltak az egyes fogások és borok utáni hozzászólások, ahol mernek kritikusak is lenni a szakemberek, na és a rengeteg megkeresés, amit Miguel kapott, köztük a legfontosabbal: a jövő évre szóló újbóli meghívással!

 Nemes Richárd (In Vino Consulting), aki a a bemutató borsorát állította össze, amiben a fő szerepet a kevésbé ismert pincészetek kapták ezúttal, különös hangsúlyt fektetve a furmintra, ami a legfontosabb exportcikkünk lehet a nagy borok szegmensében.

Itt éppen előad, illatozik, iszik és újra beszél, nagy érdeklődéssel fogadták a közönségben a szavait is, és a borokat is, ami azért izgalmas, mert sok nagyon fontos sommelier és kereskedő is ott volt, hiszen épp ez a rendezvény célja.

Ő pedig Mautner Márk, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal vezető tanácsadója, akik támogatták a magyar csapat megjelenését és szereplését, és Márk persze a helyszínen is rengeteget segített.

Még én is beszéltem végül, rám jutott az ételek ismertetése, ha már ott voltam, így Miguelnek több ideje maradt az ételekre.

Ez pedig itt már a felszabadultabb időszak, az esemény utáni kis ünneplés. A képen balról Jan van Lissum, a főszervező, a holland GaultMillau étteremkalauz főszekresztője, Miguel Vieira, a Costes séfje és Sümeghy Gyula, Magyarország hollandiai nagykövete.

Jan van Lissum meghívott a két nagyágyú bemutatójára is, de ez majd egy későbbi történet.