A gasztrobakancslistám egyik nagyon fontos eleme teljesült, amikor két hete végre eljutottam a világ legtöbb Michelin-csillagjával büszkélkedő séfjének, Joël Robuchonnak a párizsi éttermébe az Air France meghívására.

Az apropót az szolgáltatta, hogy a csillaggyűjtés mellett (és miatt) rengeteget utazó sztárséf kreálta a légitársaság bizonyos járatain (hosszú távú, Párizsból induló) a business class utasok menüjét. Én persze erre is kíváncsi voltam, de arra még inkább, hogy milyen ott a kaja. :) Na és végül még beszélgetni is lehetett az egyébként becserkészhetetlen séffel, szóval minden vágyam teljesült.

A l'Atelier de Joël Robuchon név még elég kevés lenne egy randi megbeszéléséhez, ha nem tesszük hozzá a várost is, ugyanis a mester nem szeret túl sokat gondolkozni az éttermei nevén, szinte mindet így hívja. Viszont azon sem gondolkozik túl sokat, hogy érdemes-e mindet maximális odafigyeléssel a legmagasabb színvonalon üzemeltetni, erről tanúskodik az a rengeteg csillag, amit világszerte (főleg az Egyesült Államokban és Ázsiában) begyűjtött és meg is őriz, évről-évre. (Érdekes módon, még az angol Wikipédia is rosszul tudja a csillagjai számát, engem is csúnyán megviccelt a séf, de erről majd a következő posztban.) Ennek is köszönheti egyébként, hogy rengeteget utazik, persze jó hazafiként Air France-szal, így aztán volt ideje azon is gondolkozni, hogy mit jó enni a repülőn.

A bemutató ebédre egyébként francia újságírókat hívtak, és még tizet Európából összesen, szóval így még nagyobb megtiszteltetés, hogy bekerültem, egyetlen magyarként, ráadásul bloggerként. Volt még két német, egy belga, két angol, a többiekre nem emlékszem. A párizsi l'Atelier elég kellemesen van pozícionálva a diadalív tőszomszédságában, bár az egy kicsit meglepő, hogy nincs is utcafrontja, hanem egy irodaház/áruház belsejében található a pincében!

Ez mondjuk a zseniális enteriőr miatt kicsit sem zavaró, teljesen más világba lépünk be az étterembe érve, olyan, mint Las Vegasban a kaszinók: azt se lehet tudni, hogy kint nappal van vagy éjjel, tél vagy nyár. A különböző akváriumokba és üvegedényekbe tett, vízben úszó zöldség szerintem hihetetlen nagy ötlet.

És vannak ilyen falak is:

A hangulat nekem egy budoár és egy night club ötvözetét juttatta eszembe, kicsit sem lepődtem volna meg, ha topless táncoscsajokat pillantok meg, de ehelyett még sokkal izgalmasabb látvány fogadott: egy hatalmas Joselito sonka, aminek a szeletkéihez gyorsan töltöttek is egy pohár Bruno-Paillard pezsgőt. Ettől kicsit megnyugodtam :)

A következő megnyugtató élmény az volt, hogy a nagyon különleges elrendezésű teremben megtaláltam azt a helyet, amire az én nevem volt kiírva.

Az elrendezés olyan, mintha csak séfasztal lenne, a középen található konyhát üli körbe mindenki három oldalról, miközben rálátunk a konyhai munkára és élvezzük az ottani sürgés-forgást, valójában csak a legvégső fázis látszik.

A kiszolgálás is belülről történik, onnan adogatják le a felszolgálók az ételeket az egymás melett, egy irányba néző vendégeknek, kicsit furcsa a megoldás, de hamar meg lehet szokni. Mondjuk így nem igazán lehet beszélgetni senki mással, csak a két szomszédoddal, de úgyis az evésre koncentrált mindenki.

Szegény Charles Aznavour, sanzonénekes is ezt tette volna éppen, ahogy később a séf elmesélte, csakhogy hiába próbálta bekönyörögni magát, a zártkörű rendezvény miatt elzavarták, gondolom egy másik párizsi 3 Michelin-csillagosban próbált valahogy vígasztalódni szegényke. Hátha segít az is kicsit a lelki egyensúlyának a helyrebillentésében, ha ideteszem egy videóját, úgyis még csak 3 és fél millióan látták:

Na szóval ő nem kapott. Mi viszont igen, jöjjenek is az ételek:

L'Amuse bouche: Cappucino, azaz parmezánhab, portóizselé és libamájmousse

Le Caviar Impérial: kaviár tejszínes karfiolkrémmel.

Le Zéphyr au Fromage: Sajtszuflé szarvasgombával

La Crevette Basquiase: Baszk garnéla (az Air France menüből)

Le Filet de Poulet: Zöld curry-s csirke zöldségekkel, mákos rizzsel (szintén Air France menü)

Le Mango Mango: Mangó. Mangó :)

És persze egy kis bonbon és egy madeleine

A világhírű püréje ezúttal kimaradt, de legalább van miért visszamenni :) És amúgy is főztük a Bocuse Intézetben, zseniális az is.

Ebben a videóban is a repülés és étkezés összefüggéseiről mesél Robuchon, aztán én is jövök majd a saját interjúval, mesélt érdekeseket.

Soha rosszabb péntek 13-at!

Ha érdekel a folytatás, na meg a gasztronómia, csatlakozz a Facebookon!