Bocs a rossz szóviccért, nem is méltó a "szerelmemhez", az egyetlen franciaországi 3 Michelin-csillagos séfnőhöz, a világ legjobb 50 éttermét megválasztó Restaurant magazin (ahol a Noma az első) szerint a világ legjobb séfnőjéhez, Anne-Sophie Pic-hez, akinek a felejthetetlen vacsorájáról már írtam részletesebben (a Cékla nevű fogás azóta is a kedvencem: a maga egyszerűségében zseniális), de csak másnap reggel teljesült be a szerelmünk :)

From Pic2

Viccesen indult a történet, miközben taxiztunk az étterem felé Valence-ben, megkérdeztük a sofőrt, hogy a vacsora végén majd értünk tud-e jönni. Mondta, hogy persze, de 10 körül a pályaudvaron kell lennie egy utasért. És mondjuk utána tulajdonképpen nagyon is jó neki, hiszen épp az étterembe viszi az utast, egészen konkrétan ugyanis ő a séfnő állandó sofőrje. Az már korábban kiderült, hogy nem lesz jelen a vacsoránál, így megörültünk, hogy hátha legalább a végére odaér, kértük is a taxist, hogy jelezze, hogy rettenetesen szeretnénk vele találkozni, meg is ígérte, hogy lobbizik majd értünk.

From Pic2

Végül azonban máshogy alakult, vacsora után az egyik felszolgáló közölte, hogy sajnos Anne-Sophie Pic nagyon fáradtan érkezett meg Párizsból, így egyből a privát részre vonult vissza, de még előtte üdvözletét küldte nekünk és szeretne másnap reggel vendégül látni egy reggelire. Szuper!

From Pic2

Alig vártam a másnap reggelt a fantasztikus vacsora után, eleve nem lehet nagyon rossz egy 3 csillagos konyhán a reggeli sem, de ráadásul jó eséllyel sikerül majd találkozni a zseniális séfnővel, aki 100 százalékosan beigazolta, hogy a férfiakat gyomrukon keresztül lehet megfogni.

From Pic2

Valóban nagyon kiváló is volt a reggeli, de azért nyilván nem összevethető a vacsorával, viszont a végére teljesült az álmom és megjelent Mme. Pic. Mind a kb 40 kilójával, ugyanis egy nagyon törékeny és pici asszonyról van szó, aki olyan szerény és barátságos, mintha a saját hotel-éttermében csak egy utolsó alkalmazott lenne.

From Pic2

Ami még meglepőbb, kifejezetten nagyon jól - és ami Franciaországban még nagyobb dolog - szívesen beszél angolul, így lehetőségem nyílt egy kis interjút csinálni vele.

Világevő: Önt választották meg a világ legjobb séfnőjének idén. Séfnőnek tartja magát, fontos, hogy női séf?

Anne-Sophie Pic: Nagyon fontos, igen, főleg a nők megbecsülése érdekében, de nem gondolom, hogy minőségi különbség lenne egy férfi és egy nő között. Fontos, mert így reprezentálom és reklámozom a nők munkáját. Példakép tudok lenni, meg tudom mutatni, hogy hogy lehet a férfiak világában érvényesülni, hiszen ez a munka alapvetően a férfiakról szól.

From Pic2

V: Milyen érzés volt Paul Bocuse-nek főzni a 85. születésnapi gálavacsoráján? Ezen volt szerencsém ott lenni.

ASP: Igen, találkoztunk is, emlékszem. [ez lehet, hogy csak egy kegyes hazugság volt tőle, de azért nagyon kedves :)] Nagyon izgultam, hiszen itt egy hihetetlenül nívós - és persze szinte kizárólag férfiakból álló közönségnek főztünk, a vendégek ugye zömmel séfek voltak. A körülmények is nagyon messze voltak az ideálistól, a saját, megszokott éttermi konyhán minden sokkal egyszerűbb, még szerencse, hogy egy nagyon jó barátnőmmel, Nadiával (Nadia Santini, olasz, 3 csillagos séfnő) együtt dolgozhattam. Nagy megtiszteltetés volt a világ nagy séfjeinek főzni, alaposan meg voltam hatódva a sok nagymestertől, sokaknak közülük tanítványa is voltam korábban. Nagy volt így a nyomás, de végül nagy siker lett.

V: Mennyire játszott fontos szerepet Bocuse az életében?

ASP: Maga Bocuse nagyon fontos szerepet játszott nem csak a francia gasztronómia, hanem az én életemben is. Amikor meghalt apám, akivel nagyon jó barátok voltak, folyamatosan üzenetekkel támogatott, felkínálta a segítségét, de én nem fogadtam el, saját magam akartam érvényesülni mindenképpen. Azért indirekt módon így is támogatott a háttérből, nagyon sokat köszönhetek neki, és egészen különleges kapcsolat szövődött közöttünk, mindig segített megőrizni a motivációt, az erőt.

V: Miközben óriási a különbség a két irányzat között...

From Pic2

ASP: Persze egészen más konyhát viszünk, ő képviseli a tradícionális francia konyhát, nálam is nagyon fontosak a szószok, amik az alapot jelentik, de egészen más technológiákat is használok. De nagyon respektálom, nagyra becsülöm azt az irányzatot is, de megvan a saját utam.

V: Rengeteg díja, kitüntetése van, melyik a legfontosabb, ha lehet választani?

ASP: Mindegyik nagyon fontos, de nem nehéz választanom: a harmadik csillag. Azt ugyanis az apámnak szereztem vissza, az ő elvesztett harmadik csillagját. [Apja és nagyapja is 3 csillagos volt, de apja még a halála előtt elvesztett egyet.]

V: Ismeri a magyar konyhát, esetleg kóstolt vagy főzött is már valamit?

ASP: Nem, sajnos egyáltalán nem ismerem. De vannak ott élő barátaim, akik hívtak már többször, majd megkeresem, ha megyek.

V: Köszönöm, akkor addig igyekszem szorgalmasan tanulni :)

Elbűvölően kedves nő, és óriási szakács, életem egyik legnagyobb gasztroélményét köszönhetem neki.

FOTÓ: vermeskata.com. Világevő a Facebookon, csatlakozz!