Ilyenkor karácsony előtt különösen elfogja az embert a meleg családi fészek utáni vágy, viszont pillanatnyilag más élehetőség nem lévén, az örökbefogadás mellett döntöttem. Sok kellemetlenségtől megkíméli magát az ember, és legalább olyan izgalmas hazaállítani egy idegen gyerekkel, mint a sajáttal. na jó, ez azért nem biztos. Persze nem emberkereskedelemről van szó, hanem teljesen legális üzletről, már a lyoni Bocuse Intézetben elhatároztam, hogy nekem bizony még akkor is szükségem van egy Le Creuset öntöttvas lábasra, franciául cocotte-ra (ejtsd: kokott), ha csak dísztárgyként is használom. Ez a monstrum volt ugyanis állandóan a főszereplő, hiába volt a tankonyhán sok száz különböző edény, a nap végén ennek az egynek volt a helye a séf saját asztalán, az összes többi ment a munkapultok alá másnap reggelig.

Itt még csak bevetésre készen a törzshelyén (jobbra hátul a fekete):

Itt már élesben:

Ja és persze a három hét alatt jártam eleget más konyhákban is, itt például éppen az egy legjobb lyoni kisvendéglőben, a szakma mesterénél, Joseph Violánál a Daniel et Denise-ben, aki mi másban készítené nekem a borjúvesét, mint egy cocotte-ban:

És persze a 3 hét során rengetegszer használtuk, de a 3 Michelin-csillagos Paul Bocuse éttermében is nélkülözhetetlen az öntöttvas a rézedények mellett:

 A cocotte lényege, hogy a vastag öntöttvasnak köszönhetően nagyon egyenletes a hőeloszlás, jól is tárolja a hőt, így energiatakarékos is, és akár nagyon alacsony, akár nagyon magas hőmérsékleten is kiválóan használható. Na meg persze bármilyen tűzhelyen, vagy akár a sütőben is. Azt semmiképp se mondanám, hogy olcsó, viszont, ha figyelembe vesszük, hogy életre szóló garancia jár rá (azt nem tudom, hogy melyikünk életére szól, az enyémre vagy a cocotte-éra), akkor drágának se nevezhető, hiszen egy tetszőleges lábas alapvetően fogyóeszköz szokott lenni.

Szóval ilyen a 7 kilós bébi az ölemben: (beszerzési forrás: Kookta)

Nem szoktam soha konyhai eszközök, főleg edények használati utasítását nézegetni, de ennél még erre is sor került. Ilyen kibontva:

És ilyen a belsejében a porcelánbevonat zománc:

Még nem tudom, hogy mit főzzek benne először, de biztos valami nagy klasszikus lesz, a legnagyobb esélye a boeuf bourguigninonnak, a burgundi marharagunak van, bár erősen gondolkozom egy tejszínes variánson, amit Lyonban készítettünk. 

Te mit főznél benne először? És van konyhai kedvenced (edény/eszköz), amit szinte családtagnak tekintesz?

Így készül:

Le Creuset - Fabrication d'une cocotte en fonte... by Meilleur-du-Chef

És még egy pár életkép lyoni ismeretségünk hajnaláról:

Facebookon itt van a világevés.