Miközben néhány sikeres hazai éttermet még az álmából felriasztott óvodás is fel tud sorolni, szerencsés esetben a séf nevével kiegészítve, vannak azért még rejtette kincseink, amiket elkerült a hírnév. Egy ilyenre sikerült rábukkannom a hétvégén, szombaton a belvárosban sétálva fedeztem fel, aztán vasárnap este már bent is üldögéltem, egyre szélesebb és elégedettebb mosollyal.

Hogy titkos kincsről van szó, arra elég egyértelmű a bizonyíték, vasárnap este egészen konkrétan senki sem volt a helyen. Persze lehet, hogy ez - az éppen akkor a Costes-ben vacsorázgató - hollywoodi sztárpárnak köszönhető, de még valószínűbb, hogy egyszerűen nem fedezte még fel a budapesti közönség a helyet, illetve nem is sejti, hogy micsoda csoda rejtőzik a nyáron megnyitott spanyol hotelben.

A vacsora előtt kicsit kutakodtam, tájékozódtam, hogy ki is viszi a konyhát, a Juan Carlos González Hernández (z-ket szigorúan pöszén ejteni!) név nem sokat mondott, de a kiderített adatok annál többet: több év a világhírű Ferran Adriá keze alatt chef de partie-ként, azaz részlegvezetőként a sokáig elvitathatlanul a világ legjobb éttermének számító El Bulliban! Ez már önmagában is meggyőző, sőt, mi is lehetne meggyőzőbb, de azért vannak még meggyőző pontok abban a szakmai CV-ben: 1 és 2 csillagos helyek Spanyolországban és még egy 3 csillagos is a Celler de Can Roca. És egyikben sem commis-ként, hanem chef de partie minőségben, ráadásul igen változatos területeken a desszertpályától a húsokig és halakig szinte minden. 

Most már csak az a kérdés, hogy mit keres egy ilyen kaliberű és ilyen tapasztalt séf Budapesten, és miért nem tud erről az egész város? na majd most :)

Van ugyan étlap is, de a legizgalmasabb egy ilyen színvonalú helyen természetesen a degusztációs menü, hiszen az adja meg az igazi keresztmetszetét a konyha tudásának, abból derül ki, hogy mire is képesek igazán. Maga az étlap egyébként kissé viccesre sikerült, a magyar fordítót ugyanis elragadta a Szabolcska Mihályos költői hevület és olyan szófordulatokkal örvendezteti keseríti meg a látogató életet, mint "ördögi találkozás", "trópusi kavalkád" vagy éppen "igaz-hamis játék" és "mennyei harmónia". Szerencsére a spanyol séf minderről mit sem sejt a konyhán, ő csak főz, és azt olyan jól teszi, hogy nagyon vissza kell fogni magam, hogy ne az imént idézett frázisokkal jellemezzem.

Üdvözlőfalatok, korrekt, de semmi felejthetetlen nem volt közte.

Olaj a kenyérhez:

Krumplihabbal töltött roppanós táska, hajszálvékony iberico sonkával borítva. Ez máris egy jó emlék, a sonka ráolvadt teljesen, nagyon jók a textúrák is.

Salmorejo, a háromféle hideg spanyol paradicsomleves egyike. Ezúttal paradicsomgranitával és egy kis ropogós toasttal, szintén iberico sonkával borítva. Szuper, frissítő és izgalmas.

Erdei gombás ravioli parmezánhabbal. Korrekt, nagyon profi munka, de semmi igazán izgalmas vagy eredeti nincs benne, kicsit kilóg a magas színvonalú menüből.

Kacsamáj zöldalma-habbal és sherry-"kaviárral". Nagyon finom máj, tökéletes a zöldalmáskiegészítés is hozzá, nagyon jó fogás.

Meloso, egy klasszikus (ragacsos) rizsétel, finom, de nem kiemelkedő. Viszont a csirkeszárnyból(!) készült zselésített alaplé kifejezetten érdekes rajta.

Tőkehal, rák és Szt. Jakab kagyló hallében. Finom, szép, szinte nyers alapanyagok, de a katarzis nálam elmaradt. A fekete gömb azt hiszem tintával színezett krumpli volt.

Na ez viszont tökéletes is volt és izgalmas is, az egyik kedvenc: szopós malac pattogatott amaránttal, citromkrémmel és karamellizált hagymával.

Ez is nagyon kedves emlékeket idéz: kókusz, maracuja, matcha, szerecsendió, kakaó: fagyik, krémek, ropogós morzsák, nagyon jó volt.

Egy újabb zseniális desszert, nem múltak el nyomtalanul azok az El Bulliban töltött évek. Édes cannelloni amarettóval és kávéval ízesítve, barackfagyival és mézzel, meg tudtam volna enni belőle akármennyit.

Még egy kis petit four, vagy ahogy itt magyarították: búcsúfalatok.

Apróbb bizonytalanságok még érződnek az ételeken, nem lehet olyan könnyű megtalálni a megfelelő beszállítókat és munkatársakat egy idegen országban, de az már most egészen biztos, hogy a város egyik legjobb éttermét üdvözölhetjük a Szabadság téren! És ez jó hír, szépen fejlődnek a hazai éttermek, nyitnak újak is, de egy kis külső vérfrissítés csak élénkíti, színesíti a versenyt.

Infók:

La Plaza
V., Október 6. utca 26. (egész a Szabadság térnél)
weboldal

[update] közben megtaláltam őket facebookon is, abból több kiderül a helyről, mint a weboldalból.

Hamarosan jön az élménybeszámolóm a Hertelendy katélyszállóban evett francia vacsoráról, na meg izgalmas utazási terveim is vannak még idén (India és Izrael), remélem összejönnek! Közben pedig itthon is folytatom a világevést, ha érdekel a téma, csatlakozz a Facebookon! Ha pedig épp vacsorázni mennél egy jó étterembe, legyél közben jótékony is!