Egy kis kitérőt is tettem a lyoni gasztrokaland során, sikerült úgy alakítani a programot, hogy Párizsban is legyen egy kis szabadidőm. Ezt pedig mi másra használhatnám, mint evésre? :)
[JÁTÉK megy a Facebookon, Pálinkafeszt-belépőért!]

Így aztán két kedvenc "cukrászdámban" (kicsit degradáló ezekre az intézményekre ezt a szót használni talán), Pierre Herménél és a Ladurée-ben bevásároltam kicsit a viennoiserie-kínálatból (ami szó szerint annyit tesz: dolgok Bécsből), és egyben beismerése is, hogy valójában a croissant nem is francia találmány. Átvitt értelemben pedig a luxuspékárut jelölik így, ide tartozik, ami a cukrászat és a pékség metszéspontjában található.

A méltán népszerű pain au chocolat-t most kihagytam, így is sikerült párezer kalóriát magamhoz venni, ez lett a lista:

Pierre Hermé, croissant ispahan:
az egészen fantasztikus ispahan nevű süteményük pékesített változata, hasonló összetevőkkel: rózsa ízesítésű marcipán, málna-licsi kompót, rózsavízzel megkenve és málnadarabkákkal megszórva.

És ilyen megtörve:

Sajnos a breton különlegességből (Mautner Zsófi ajánlása), csak a piros gyümölcsös változat volt, de azért beszereztem egy kouign ammant is:

Ladurée, diós croissant:

És náluk volt töltetlen kouign amman is:

Ha már így elindultam a Louvre felé, el is sétáltam egészen a Tuileriák kertjéig (Jardin des Tuileries), mégiscsak kellemesebb a királyokhoz méltó környezetben elfogyasztani a luxusreggelit.

Mindenkinek ajánlom, van füves terület, lépcső, rendes szék, vagy akár napozószék is, tökéletes egy kis rögtönzött minipiknikre, én is ott ragadtam még kicsit napozni is.

Sok panaszom nem lehet, a perfekcionizmus uralja az összeset, ropog, aminek ropognia kell, levegős és könnyű, aminek az a dolga. De - a croissant ispahan kivételével - abban a korábbi purista álláspontomban erősítettek meg, hogy az igazán profi, jó alapanyagokból készülő termékeknél az a legjobb, ha nem sokat variálnak, nem töltik, édesítik, ízesítik, hanem úgy ahogy van, natúr adják. Croissant esetében, mille feuille-nél, vagy akár ennél a breton sütinél is igaz ez számomra. Tehát maradok legközelebb az üres croissant-nál és azt tunkolom inkább a kávémba...

Tuileriák kertje megzenésített festmény formájában:

Köszönet a Párizsi Magyar Intézetnek a támogatásért, ahol egyébként épp egy izgalmas (szokás szerint ingyen látogatható) kiállítás van, és szuperközel van mindkét cukrászdához, szóval jól összeköthető a magyar képzőművészet és a francia gasztrokultúra.

[JÁTÉK megy a Facebookon, Pálinkafeszt-belépőért! És lehet tippelni arra is, hogy ez mi lehet!]