Ma egy éves lett a blogom, tavaly szeptember 30-án írtam az első bejegyzést a bejrúti gasztrotúrám előtt, azóta rengeteg dolog történt velem, főleg jó dolgok. Megnyertem pár hete a GoldenBlogot, van rengeteg érdeklődő és nyitott, a gasztronómiára fogékony olvasóm, sztázsoltam a Costes-ben, egyre jobb a közösség a Facebook-oldalon hasonkó érdeklődésű emberekből, eljutottam rengeteg fantasztikus helyre, és most éppen az egyik nagy álmomat élem meg: a világhírű lyoni Bocuse Intézetben tanulok a legnagyobb francia szakemberektől főzni 3 héten keresztül. Sajnos lassan vége...
Vannak bizonyos gyakran felmerülő kérdések, amik miatt úgy érzem, hogy érdemes kicsit leírnom, hogy mi is ez a blog, miért írom, mik a "szabályok", mi a célom az egésszel.

Alapvetően ez a blog a gasztronómia dicsérete. Azt gondolom, hogy ez egy gyönyörű téma, főzni, enni - akár otthon, barátoknál, családban, vagy étteremben - nagyon jó. Ezt az örömöt próbálom visszaadni, az evés, az ízek, a felfedezés örömét. A konyhaművészet szót nem tartom túlzásnak, műélvező vagyok, és a legszebb, hogy ez az egyetlen művészeti ág, ahol bekebelezhető az alkotás, miután kiélvezted alaposan a többi érzékszerveddel is, ahol a művész épp akkor csalódott, ha nem pusztítod el, amit készített.

Ezért nem szerepelnek a blogomon szörnyű éttermi kalandok, kiábrándult felszolgálók rémtettei, mert a negatív dolgokba úgyis beleütközik mindenki. Én szeretném felmutatni a másik oldalt, és visszahozni a téma becsületét, ezért - ha épp hazai a beszámoló - akkor a követendő példákat, a jó irányba igyekvőket közzé tenni. Akik persze nyilván követnek el hibákat, ahogy még a (3) Michelin-csillagos helyeken is néha-néha becsúszik egy baki, de a lényeg stimmel: vendégközpontúan igyekeznek jó élményt adni, és ebben támogatni kell őket, szó nincs róla, hogy túl sok lenne a vendég, de erről majd máskor részletesebben.

A blogon alapvetően csak saját élményeim, fotóim, videóim vannak, ha mégsem, azt mindig jelzem külön. De nem egy hírportál ez, nem külföldi blogok fordítása, nem wikipedia cikkek összeollózása, a hangsúly a saját szubjektív látásmódomon és a saját tapasztalataimon van. Arról írok, ahova eljutottam, amit megkóstoltam, ami megérintett, amit én megérintettem. Ebből nyilván adódik az is, hogy másnak lehet másmilyen ízlése (szerencsére), lehet más véleménye (kulturált formában örülök is neki, ha közli), ezekben a témákban nincs végső igazság. Ami jó, mert így nincs is értelme vallásháborúkat folytatni, nem kell meg- vagy legyőzni a másikat azzal kapcsolatban, hogy melyik étel, étterem jobb vagy finomabb. És nem is fogok senkivel sem vérre menő vitába szállni ilyen témákban, főleg, ha provokatív éllel kezdi. Szeretek értelmesen vitázni, de senkinek nem akarom elrontani a szája ízét a gasztronómiával kapcsolatban, azt gondolom, hogy nem a konfliktusok viszik előre a vendéglősök és a vendégek egymással kényszerűen összefonódó sorsát, hanem a pozitívumok felmutatása. Aki az ádáz vitákban hisz, nyugodtan tegye, csak azt a szenvedélyét ne nálam élje ki.

Megpróbálok eljutni különleges helyekre, izgalmas éttermekbe, bejutni a konyhára is, találkozni a séffel, megismerni a világhírű, ikonikus helyek és sztárséfek másik oldalát is kicsit. Hihetetlenül izgalmas személyiségek dolgoznak ebben a szakmában, a szakácsmesterség egészen bizarr szerintem: az egyik oldalon kreativitást és művészi hajlamokat igényel, a másikon pedig kőkemény fizikai munka, amihez rengeteg alázat és állóképesség kell. Ez a kettő pont elég ahhoz, hogy tudjam, hogy hiába tetszik nagyon, sose akarok szakács lenni :)

(Általában nem nagyon foglalkozom a vegetáriánusokkal, a lisztérzékenyekkel, a nincstelenekkel a blogon. Ezek is nagyon fontos témák persze, nem vagyok én szociálisan érzéketlen, de épp az a lényege egy blognak, hogy a saját érdeklődésem a vezérlőelv, arról tudok hitelesen szólni.

Szinte soha nem szoktam foglalkozni árakkal, nem írom meg, kivéve, ha valami ár/érték arányban nagyon kedvezőnek gondolt helyről írok. Minden más esetben úgy gondolom, hogy eltérít a témától, főleg a luxuséttermeknél, ahol megesik, hogy ijesztő árak vannak az étlapon, amik a számlán még rémisztőbben mutatnak. De mindenki el tudja dönteni, hogy elég fontos-e neki az evés ahhoz, hogy beüljön-e egy ilyen helyre (életében egyszer vagy akár naponta), akinek más preferenciái vannak, attól még értékelheti, mint művészetet, ahol szintén nem a nyersanyagok beszerzési ára határozza meg a műalkotás értékét.)

Apróbetűs:

Nem nagyon törlök ki kommentet, szinte soha nem tiltok ki senkit se. De aki trágárkodik, provokál, politizál, rasszista megjegyzéseket tesz, trollkodik, megeshet, sőt, valószínű, hogy erre a sorsra jut. Ha valaki konstruktívan kritizál, ellenvéleménye van, máshogy gondolja, kommenteljen nyugodtan: nem ígérem biztosra, hogy vitába szállok vele, de tisztelem a véleményét, és nem a sajátomat tartom az egyetlen lehetséges álláspontnak. De nem is az övét :)

És hamarosan folytatom tovább a lyoni élménybeszámolót!