Gondolkoztam ennél kicsit hatásvadászabb címeken is, de aztán végül úgy éreztem, hogy ehhez a fantasztikus nőhöz, ehhez a zseniális vacsoraélményhez csak ez az egyszerű cím passzol. Pedig nem kérdés, hogy az - egyetlen franciaországi nőként -  három Michelin-csillagos Anne-Sophie Pic éttermében elfogyasztott vacsora ott van életem legjobb gasztroélményei között. A lyoni nagy gasztrokaland nem csak főzésben, hanem hétvégente kirándulásokban is manifesztálódik, ennek egyik legfontosabb állomása volt Pic.

Rengeteg egyéb kitüntetése mellett a világ 50 legjobb éttermét tartalmazó lista (amiről eddig csak kevésben ettem sajnos) is foglalkozik vele, idén ő kapta a világ legjobb női séfje díjat. Ebben a kérdésben nem tudok egyértelműen állást foglalni, meg kell még ismernem az összes többit is hozzá :) Igaz, pár 3-csillagos nőtársának legalább egy fogását kóstoltam már Paul Bocuse 85. születésnapi gálavacsoráján, ahol persze Pic is főzött a 200-csillagos vendégseregre.

Valence-ben, Lyontól 100km-re délre, Provansz kapujában van az étterme, több generáció óta viszik a szakmát, némi költözés volt csak a régión belül. Bár Anne-Sophie megpróbált pár évre kitörni a kényszerpályáról, szerencsére végül feladta, és üzletasszonykodás helyett visszatért a konyhába. És nagyon jól tette, legalábbis én nagyon boldog voltam mindennel, ami elém került nála. Hihetetlen frissesség, kreativitás, egyéniség tükröződik az ételeiben, amit volt szerencsém aztán másnap reggel személyesen is megtapasztalni, amikor - részben az előző esti taxis (!), Jean-Pierre, közbenjárására - meghívott reggelizni és beszélgetni is tudtam vele. Lenyűgözően kedves és szerény nő, egész beleszerettem...

Ebben persze elég komoly szerepe volt a vacsoramenünek is:

Üdvözlőfalatok a teraszon, egy pohár Billecart-Salmon Pic Special Edition champagne kíséretében:

Így fogad az asztal:

Szerencsére a szerviz csak késve kap észbe, hogy egyszer már üdvözöltek, szóval még egy kör (pezsgőből nem):

 Van kenyér is

Aztán indul a csoda, első (t)ételében még csak lassan bevezetve ebbe az izgalmasan feminin és fantáziadús világba: A répa és a narancsvirág.

 A répa zselé (alul, nem látszik), frissen és mousse formájában, hozzá narancsvirágos joghurt és Voatsiperefery bors. Üdítően könnyű, de még nem elég mély, jó felkészítés a folytatáshoz.

Az egyik kedvencem lett: A cékla. Sütve és főzve, ilyet bárki tud, de a Blue Mountain kávéval ízesített céklahab brutálisan érdekessé teszi, a highbush áfonya pedig savas kíséretet ad. Zseniális.

Szardella-póré-kaviár, egy köztes meglepetés:

A scampi. Rebarbarával főtt langusztin, zöld zeller szósszal és rebarbarával, tasmániai borssal aromatizálva.

A francia gyarmatokról származó hangzatos összetevők kissé mániákusan kerültek elő, mondanám, ha nem lenyűgöző lenne a végeredemény, így inkább csak hallgatok. A langusztin szinte semmi hőkezelést nem kapott, majdnem nyers, roppanós.

A Szent-Péter hal. Párolva, paradicsomlevesben, ami Tahiti Bora-Bora vaníliával van ízesítve. Khm. Viszont - bár például Guy Savoy-nál is ettem már vaníliás halat, ott nekem nagyon erőszakos volt az illata, itt csak finoman jelenik meg, és fantasztikus. De még inkább felejthetetlen a paradicsom, ami különböző formákban és színekben jelenik meg, részben molekuláris játszadozásként, és olyan intenzív és csodálatos az íze, hogy szinte háttérbe szorítja a - természetesen tökéletes - halat is.

Egy kis felfrissülés: citromzselé mogyoróhabbal:

Galamb a farmról. Amúgy is nagy kedvencem a galambhús, de ez a példány életem legjobbja, annyira szaftos és omlós a húsa. Éppen csak finoman van füstölve, gyökérnövényekkel és zöld ánizzsal tálalva:

 Meuax-i brie újragondolva. Bár ezt a szót nem szívesen írom le, kezd elcsépeltté válni, de legalább akkor itt egy pozitív példa a használatára. A klasszikus sajt ezúttal könnyű habként, finoman vaníliával ízesítve jelenik meg, de semmi köze egy desszerthez, a szokásos édesség előtti francia sajtkocsit helyettesíti teljes sikerrel. végtelen mennyiségben tudnám enni.

Aprósütik:

Fosóka. Egy újabb váratlan köztes desszert, persze ők nem így mondték, de ez a "becsületes" neve a sárgaszilvának, hozzá mogyorós "gombóc". Könnyű és üdítő.

Füge és matcha. Füge pirítva és krémben, zöld teával. Kiváló, de az előzmények olyan erősek voltak, hogy emiatt elhalványul.

Nehezen fogom elfelejteni a vacsorát, főleg mivel másnap sikerült személyesen is találkozni a művésznővel, de az már egy másik történet lesz.

Ennyire cuki...

Csatlakoztál már a Facebookon? Rajta!