[Megy még JÁTÉK Budavári Borfesztivál jegyért, csatlakozz a Facebook-oldalon a részvétehez! És lesz még ilyen játék!]

Minden profi versenysporthoz tartozik egy vagy több kiegészítő sportág, ami az adott sportág esetleges mellékhatásait jól kompenzálja, a felkészülést változatosabbá teszi, a nem igénybe vett izomcsportokat is megdolgozza és persze növeli az állóképességet is. Ahogy ebből a tudományos(an hangzó) listából is kiderül, nem egyszerű a téma. Sokat gondolkoztam, hogy a világevés kiegészítő sportja mi legyen, a korábban évtizedekig versenyszerűen űzött vízilabdával az a gond, hogy csapatsportág, kötött időpontokkal, a sok utazás mellett nem igazán működik. (más baj nincs vele, épp a világ legjobb sportja...) Mindenképpen valami alkalomszerűen, akár egyedül is űzhető sport kellett tehát, lehetőleg olyan, ami - az úszással ellentétben - nem is feltétlenül csinál óriási étvágyat. Ami persze alapvetően nem gond a világevéshez, csak éppen az se lenne baj, ha olyan sportág lenne, ami segít kicsit a beépített - amúgy nagy gondossággal kiválasztott, kizárólag minőségi - zsírok redukálásában, kell a hely a következő evések számára, a folyamatos dinamikus növekedés nem célravezető, ezt most a kapitalizmus is kezdi megérteni talán...

Aztán csak sikerült megtalálni a megfelelőt: a futást. Magam sem értem teljesen, hogy mit szeretek benne, talán valahogy épp olyan a monotóniája, amire rá tudok kattanni, bele tudok feledkezni. Ehhez mondjuk az is kellett, hogy legyen végre egy olyan cipőm, amiben nem kezd azonnal fájni a lábam, enélkül gyakorlatilag lehetetlen lett volna megszeretni, illetve tartósan űzni. Nincs nagy tapasztalatom cipőkben, de nálam ez a fájdalommentes cipő a Nike Victory, egy könnyű és mindenféle titokzatos hi-tech szlogennel feliratozott darab, szépnek viszont nem mondanám. A fájdalommentesség és a kényelem mellett másik nagy előnye, hogy Nike+-t is tud, azaz a kis csuklópánton tudom nézegetni, hogy már megint lassabban futok, mint terveztem. Ennél még hasznosabb, hogy látom, hogy milyen távot tettem már meg, mivel általában hegyen futok, nem kimért, feliratozott pályán, így hasznos tudni, hogy teljesítettem-e már a saját célkitűzéseket. Szerdán például 14 km-t, ami a Costes-es meló után valami hihetetlenül nem esett jól...
És ha már az ember (viszonylag) rendszeresen szaladgál, akkor érdemes kihasználni azt, hogy a nyári szezonban egyes vasárnapokon lezárják az autós forgalom elől Pest nagy részét. Ezen amúgy már régen sem tudtam dühöngeni, de amióta elindulok néha versenyen, például legutóbb a T-Home Vivicittán, azóta kifejezetten élvezem, hogy szép környezetben az út közepén lehet futni például az Andrássy úton.És ha már ott így megjött a kedvem, illetve váratlanul jó eredményt is sikerült produkálnom magamhoz képest a 11,2 km-es távon, gondoltam ideje nekivágni egy komolyabb kihívásnak, így holnap 21 km a cél a Nike Budapest félmaratonon. Aztán majd egyszer egy igazi maraton is, talán Bécsben vagy - az lenne az igazi álmom - New Yorkban...

Te futsz? Nem akarok missziós tevékenységet folytatni, de nagyon jó dolog, az endorfintermelés és egyéb előnyök nem a legendák közé tartoznak, hanem a valósághoz. Holnap a Costeses konyhai munka során összeszedett térd- és hátfájás mellett a nagyon bedurvult pollenallergiám lehet még hatékony ellenfél, de ha már elindulok, akkor megpróbálok addig nem megállni, amíg nincs kiírva, hogy CÉL...

Hamarosan folytatom az élménybeszámolót a Michelin-csillagos étteremben zajló sztázsolásomról, ja és már csak 15 nap, hogy valóra váljon egy még nagyobb álmom...

Most is megy még JÁTÉK Budavári Borfesztivál jegyért, csatlakozz a Facebook-oldalon a részvétehez! És lesz még ilyen játék!