Húsfüggő vagyok, és ezen nem is akarok változtatni. De néha-néha megtörtént már, hogy főételként valami húsmentes fogást kértem, olyan azonban még soha, hogy kifejezetten egy vegetáriánus étterembe menjek el.

Kissé talán provokatív a festmény...

Ebben persze az is benne van, hogy nem nagyon létezik olyan vegetáriánus étterem Budapesten, ahol valóban jó minőségben lehetne fogyasztani, a hagyományos éttermek vega fogásai pedig ritkán lépnek túl a rántott trappista - túrós csusza - gombás rizottó fantáziátlan háromszögén. Persze egy-két ritka kivétel azért akad.

Van Berlinben egy Cookies Cream nevű étterem, ami elég izgalmasnak tűnt ahhoz, hogy rászánjam magam egy teljesen húsmentes vacsorára. Persze közben egyéb étteremfoglalásokkal megnyugtattam a gyomromat, így nyugodtan vágtam neki a különleges kalandnak a hátsó udvarokon keresztül. A hely specialitása ugyanis - amellett, hogy kreatív vegakonyhát visznek - az, hogy a megközelítése elég rendhagyó módon, parkoló autók és rengeteg kuka között történik.

Íme az odavezető útvonal:

Ők is ide jöttek

Csöngetésre be lehet lépni, a lenti szinten egy üres bulihely fogad, az étterem az emeleten van.

Sikeres bejutás után azonnal kiderül, hogy tilos fotózni a Ficken (=fuck németül) című(?) festményt, ez persze csak arra sarkall, hogy újra megpróbáljam. Utána viszont már az étlapnak szentelem a figyelmemet, ugyanis kicsit problémásnak bizonyul, mind a német nyelvű, mind az angol nyelvű hemzseg az ismeretlen szavaktól, itt nem csak a padlizsánt és a paradicsomot ismerik.

Ez az egyik megkóstolt előétel, kivételesen csupa ismerős alkotóelemmel: céklalében posírozott tojás, chutney-val, spenótkrémmel és csipsszel.

Ez sem okozott sok fejtörést: Vacherin Mont d'Or sajt leveles tésztában, csicsókasalátával (sok helyen szeretik tévesen jeruzsálemi articsókának tükörfordítani), szarvasgomba vinaigrette-el, borsban marinált körtével.

A helyzet még mindig nem olyan bonyolult: parmezán gombócok braisingelt articsókával és grillezett paradicsommal.

Na itt már azért kellett (volna) szótárazni: "stachy with portulak, rutabaga tortelloni" ez a sor egyértelművé tette, hogy meg kell kóstolni, főleg mivel csak egy egyértelműen ismerős szó volt benne. A megfejtés is csak félsiker, azóta sem sikerült rájönni, hogy mi az a stachy, hacsak nem a keményítősből maradt ki egy R-betű. Peppernek hála megvan a megfejtés: kínai articsóka! (a kis göcsörtös, "szőrös" gyökérnövény a képen) A portulak viszont egy gyakori (gyom)növény, a kövér (omega 3-zsírsavakban gazdag) porcsin neve, a rutabaga pedig egy keresztezés svéd nevéből jön, a káposzta és a kerekrépa házasságának gyermeke. Bonyolultak tudnak lenni ezek a zöldségcsaládok... A többi már egyszerű, répa és írókrém egészítette ki a fogást.

A desszerteknél a sok gyümölcs miatt megint egyszerűbb a téma, tejfölkrém-torta, mangó-maracuja raguval és málnaszorbéval.

Illetve gianduja (csoki) - mézeskalács mousse, whiskey-sabayonnal, régi balzsamecetben marinált ribizlivel.

Ez volt az első berlini vacsora, könnyű, de nagyon ízletes, és egészen különleges, nem csak a helyszín miatt.

Valahogy úgy jött ki a lépés, hogy voltam még egy - ha nem is vega, de nagyon zöldségközpontú - étteremben, ahol van vega menü is, és a séf maga is kertészkedik, onnan származnak az alapanyagok szinte mind. Kapott is érte egy Michelin-csillagot, de erről majd legközelebb.