Nem volt egyszerű lemondani a legfontosabb hobbimról, a "szakmámról" és egy nagyon fontos örömforrásról: az evésről.

Alapvetően mindenevő vagyok, de főleg húsra és egészségtelen finomságokra specializálódtam. Emiatt aztán még viccesebb ötletnek tűnt a megkeresés egy kedves ismerőstől, hogy nem akarok-e léböjtre menni. Egy hét, bentlakásos, csak folyadék, semmi igazi kaja. [Előzmények itt. Helyszín itt.] Azonnal igent mondtam.

Időközben túl vagyok a nagyján, múlt pénteken vonultam be a "börtöncellámba", így eljött az ideje egy kis beszámolónak. A dologhoz tartozó testi és szellemi megtisztulással kapcsolatban, ha azt mondom, hogy erősen szkeptikus vagyok, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Távol áll tőlem az ezotéria és az asztrológia minden formája, de persze megbántani sem akarom azokat, akik szeretik, így ezeket a beszélgetéseket, foglalkozásokat igyekeztem elegánsan kikerülni, így is elcsíptem néhány - számomra - nagyon vicces gyöngyszemet, de ezeket se publikálom inkább. 

De térjünk vissza a blog főtémájához, az evéshez. Alapvetően két étkezés szerepel a programban:

7.00 Ébresztő
7.30 Keserűsó vagy beöntés
8.00 - 8.30 gyógyteák 
9.00 - 10.00 Pilates
10.00 - 12.00 frissen préselt búzafű koktél, szabadprogram (masszázs, olvasás)
12.00 - 12.30 Ebéd – zöldségleves passzírozott zöldségekkel
12.30 - 14.00 Csendes pihenő májpakolással
14.30 Uzsonna – frissen préselt gyümölcslé
14.30 - 16.00 Túra
16.30 - 18.30 Csoportos foglalkozás szakértőinkkel
18.30 - 19.00 Vacsora – zöldségleves, gyógyteák, zabnyák
19.00 - 21.00 Szauna, utána frissen préselt zöldséglé
21.00 -tól Pihenés

Az ebéd és a vacsora. Na most ezek annyiban különböznek a sima teázástól, hogy nem egyféle melegvíz van az asztalon kancsóban, hanem egy leveses tálban van még egy másikféle melegvíz is, amit később egy mélytányérból, kanalazó mozgással teszek magamévá. Persze kicsit azért igazságtalan vagyok, nem teljesen ízetlenek a levesek, van nevük is, és néha még a színükben is utalnak a névre. És egyébként talán jobb is, hogy csak nagyon halovány az ízük, különben még megkívánnám úgy igazán az evést, így bőven elég egy tányér belőle.

Ez itt például egy sütőtök"krém"leves

Egy másik különlegesség, az tízóraiként kapott búzafűkoktél, ami napról-napra csökkenő mennyiségű almalé mellett egyre több erőteljes - és nem kellemes ízű - préselt búzafüvet tartalmaz, így ni:

Ha két nappal korábban írtam volna ezt a bejegyzést, akkor azt írtam volna, hogy a legnagyobb meglepetés (3 nap után), hogy nem kell folyamatosan küzdeni az éhségérzettel. Ma már nem ezt írom, ugyanis tegnap egyszercsak megjött az éhség, teljesen váratlanul, sok-sok liter folyadék után, és maradt azóta is, nem kellemes...

De a maradék egy napot persze kibírom most már. Azt nem tudom, hogy méregtelenedtem-e, simán lehet, de az biztos, hogy jelentősen leapadt a világevésben felpuffadt hasam, bár ennek nyilván nagy része visszakapaszkodik azonnal, amint (fokozatosan) visszatérek a normális táplálkozáshoz. Mindenképpen érdekes tapasztalat, és ráadásul egészen máshogy fogok tekinteni a táplálkozásra, az evésre, mint eddig, szóval haszontalan nem volt, az biztos. De azért most már nagyon ennék valami ízes és rágható ételt. Szilárdat.

Ja és elkezdek futni, az nem árhat.

[Persze folytatódik a világevés is, pár nap múlva indulok Olaszországba, Bologna környékén fogok meglátogatni néhány komoly helyet, aztán márciusban még Berlin is lesz, szintén izgalmas éttermekkel. Facebookon csatlakozz!]