[az első benyomások és fotók Isztambulról]
Kezdjük a kevésbé egzotikusokkal: a török tea (törökül: csáj) látványban nem sokban tér el társaitól egyedül az üvegcsésze tulipánformája árulkodik azonnal tartalmáról.
A teafű hozzá a Fekete-tenger keleti partvidékéről származik. Miközben a briteket ismerjük nagy teanemzetként, valójában a törökök fogyasztják a legtöbb teát, fejenként évente 2,5 kg-ot (míg a britek "csak" 2,1 kilót), nem is csoda, hogy az utcák is tele vannak teázó emberekkel.
Az utcai árusok is állandó teaellátást kapnak a környező teázókból, még a kompon is (itt épp az ázsiai oldal, Kadiköy felé tartva) természetes, hogy forró teás tálcával jár körbe a mozgó árus elsőként.
Készítéséhez dupla kannát használnak, amiből a nagyobbik csak víz melegítésére szolgál, egyfajta szamovárként, a kisebbikben készül az erős teaesszencia filter nélküli teából és az alsó kannából származó forró vízből. Ezt higítják az alsó kannában maradt forró vízzel a napszaknak és ízlésnek megfelelően.
A török kávé (kahve vagy türk kahvesi) leginkább elkészítésében tekinthető különlegesnek, ugyanis egy cezve nevű kis nyeles fémkannában főzik az extra finomra őrölt kávét.
Már a rendeléskor meg kell adni, ha cukrosat szeretnénk (három fokozata van), ugyanis a csészébe kitöltve ülepedik le a zacc, később már nem ajánlatos kevergetni és az utolsó kortyokkal is vigyázni kell, ha nem szeretnénk azt is felhörpinteni. A kávéfőző mester ügyessége - az íz mellett - a hab vastagságával egyenes arányos.
A boza többféle gabonából is készülhet, akár vegyesen is, Törökországban leginkább bulgurból, rizsből vagy kölesből készítik. Ez egyébként a múltkori kvíz megfejtése is.
Ez utóbbit kóstoltam Isztambul legnagyobb múltú "bozázójában", ahol az ital és poharas desszert közötti átmenetet jelentő édesség élvezetének még maga az államférfi, Kemal Atatürk is hódolt, saját díszes pohara is volt, amit ma is büszkén őriznek.
Tálaláskor megszórják fahéjjal és pirított csicseriborsót szórnak rá, kellemes, az erjesztéstől enyhén csípős ízű édesség lesz belőle, amit akár inni, akár kanalazni is lehet.
Szemben pedig - a szimbiózis jegyében - pirított csicseriborsót árulnak, innen veszi a bozás is.
Hamarosan jön a folytatás, benne ayrannal és egy egészen különleges itallal, a saleppel, amit még exportálni is tilos.
Még több fotó török italokról, ivókról: