Aki járt már Japánban, azért eszik japán ételeket, hogy nosztalgiázzon, aki nem járt még, azért, hogy még inkább úgy érezze, el kell egyszer mennie. Erre valóban egyértelműen szükség is van, a veszély csak annyi a dologban, hogy egy első látogatás nem azt eredményezi, hogy ki van pipálva az ország, legalábbis az esetemben sokkal inkább az derült ki a 3-4 hetes túrám alatt, hogy fájdalmasan keveset tudok erről a fantasztikus országról, ahol ráadásul csillagos ötöst érdemelnek a vendéglátóhelyek egytől-egyig. [korábbi japán posztjaim: zseniális halpiac, kobe steak Kobéban és fuguevés]

 A képen egy cápabőrből készült wasabi-reszelő látható, amin körkörös mozdulatokkal reszelgetve a sushik kötelező tartozékát, a legfinomabb hagyományos vagy akár high-tech reszelőknél is jobb, és főleg autentikusabb eredményt kapunk. A kis eszköz Várvizi Péter, séf magángyűjteményének egyik büszkesége. Az ő neve pedig több kiváló étterem kapcsán is ismerős lehet, a közel múltig például a - nagy kedvenc - balatonszemesi Kistücsök tanácsadó séfje volt, októberben pedig a szintén méltán híres pécsi Enoteca Corsóhoz igazolt. Ezúttal azonban a tanári erényeit csillogtatta. Nem a Kodolányi főiskolán jártam, ahol szintén tanít, hanem a Csillagánizs Főzőiskolában, ahol Japán gasztronómiai utazás címmel igyekezett átadni ottani tapasztalatait, na meg persze rengeteg sztorit is mellé.

A Csillagánizs az egyre szaporodó főzőiskolák mezőnyében az egyik állócsillag, alapvető különbség a többséghez képest, hogy itt nem főzőbemutatókon, főzőshow-kon lehet részt venni, hanem valódi gyakorlaton, ahol az erősen limitált létszámú közönség tényleg próbára teheti magát. Páronként egy-egy komplett munkaállásban dolgozva elkészítik az összes ételt. Ennek megfelelően zajlott ez a japán óra is, aminek során jó néhány japán fogást átvettünk, néhány kevésbé ismert mellett két nélkülözhetetlen klasszikust: a sushi rizs készítését is igénylő sashimit és a japánok életének állandó szereplőjét, a fantasztikus miszólevest. 

Az óra szokás szerint az elkészült ételek elfogyasztásával zárult, talán mondanom sem kell, hogy ez a kedvenc részem, étteremben is, de főzés után még a jól végzett munka felett érzett büszkeség is növeli az élményt, priceless.

Így nyomtam:

Itt látszik a Csillagánizs aktuális órarendje, de igencsak résen kell lenni, mert pillanatok alatt betelnek az órák.

További fotók az óráról:

Nem tudja valaki, hogy hol lehet kapni valódi, friss wasabit Budapesten?