Idén tavasszal végre ellátogattam Délkelet-Ázsia egyik gasztronómiailag legizgalmasabb részére, Vietnamba egy nagyobb körút keretében. A Hong Kong-i, thaiföldi és más élmények majd később kerülnek sorra. A vietnami út különlegességét ezúttal az adta meg, hogy sikerült úgy szervezni, hogy Segal Viktor, séf barátommal összekössük. Így pár napig osztoztunk a gasztroélményeken és tanúja lehettem annak is, hogy egy Ázsia-rajongó profi séf (a sztárséf elnevezést inkább meghagynám a bulvárhős szakácsoknak), hogyan gyűjt inspirációkat.
Arra ugyanis elég gazdagon kínál lehetőséget ez a fantasztikus ország. Az embernek az a benyomása, hogy mindenki folyamatosan eszik itt. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy az étkezés fő helyszíne nem a lakásban elbújva egy ebédlő, vagy konyha, hanem az utca. Lépten-nyomon utcai árusok, kifőzdék, különösebb infrastruktúrára nincs szükség, a vendégek is csak odaguggolnak vagy lekuporodnak egy minihokedlire és kézből, műanyagtálból, nejlonzacskóból, vagy bármiből, ami rendelkezésre áll, megkezdik a falatozást.
A leggyakoribb táplálék, a nap bármely szakában, reggeltől-éjszakáig előszeretettel fogyasztott phó leves (ejtése valahol a fó és a fő között), amit általában marhahúsból készítenek, és rizstészta, csilis, lime és friss koriander soha nem hiányozhat belőle, utóbbi mindig csak egy kevés, mindig pótolva, ha elfogy. A leves zseniális, aki kíváncsi a vietnami konyha tudományosabb, receptekkel kiegészített leírására könyv formájában is, figyelje a blogot és csatlakozzon a Facebook-oldalhoz, mert hamarosan újra játék: az Alexandra Kiadó gyönyörű Vietnam - konyhaművészet és kultúra című könyvét nyerheti majd meg egy szerencsés! (De most is lehet még nyerni, ma van az utolsó lehetőség arra, hogy a dedikált Segal-szakácskönyvért játssz, meghosszabbítottuk a beküldési határidőt ma este (nov.29.) 8-ig!)
Visszatérve a vietnami utcára, amellett, hogy rettenetesen izgalmas egy óriási elméleti és gyakorlati tudású séffel kóstolgatni, aki a legfurcsább zöldségeknek, fűszereknek, gyümölcsöknek is gondolkodás nélkül nyomja a nevét és legfontosabb felhasználási lehetőségeit, az egyik legviccesebb élmény számomra az volt, amikor egyik este elmentünk egy bárba, ahol egyszercsak azt vettem észre, hogy a meglepően nívós élő zene élvezete helyett Segal Viktor a bárszéken magára roskadva üldögél, majd váratlanul megvilágosodik és vadul jegyzetelni kezd a telefonjába. Mint később elmesélte, éppen rájött, hogy az egyik új fejlesztésű receptjéhez mennyire jól passzolna a tamarind.
A vietnami finomságok közül feltétlenül említést érdemel még a mindenféle töltött tészta, sütve vagy főzve, vagy a kínaiasabb verzióban, gőzölve. Na meg a Cat Ba szigeten, a Halong-öbölben a hihetetlen kulisszák között elfogyasztott frissen fogott, gyömbérrel sütött rák sem merül hamar feledésbe. És felejthetetlen a jeges kávéjuk is, borzasztóan erős, sok-sok jégkockával, sürített tejjel. A kígyópálinka inkább csak látványra volt érdekes, na meg persze bizarr, de még el fog tartani egy ideig, amíg a hazai készítők átállnak a jó gyümölcsökről a hüllőkre :)
