Vagy még inkább a pulyka napjainak vége, hiszen soha máskor nem pusztul el annyi pulyka Észak-Amerikában, mint ezen a napon. Ahogy azt más ünnepeknél is megszokhattuk, az eredetileg egészen más céllal létrejött piros betűs nap szép lassan átalkult, a bőséges aratásért történő hálaadás helyett mára kizárólag az egészben sült, töltött pulykákra került át a fókusz.

Úgy tűnik, hogy már 1921-ben is volt, aki felfedezte, hogy a vérontásról szól az ünnep...

Az összes amerikai gasztrooldal és -blog tele van ilyenkor a szaftos, tökéletes pulyka elkészítésének titkos receptjével és trükkjeivel. Pedig nem tartozik a világ legizgalmasabb húsai közé ez a szárnyas (sem).

És még veszélyes is.

De a pulykát, vagy legalábbis egy példányt, meg is mentenek a derék amerikaiak, egészen konkrétan az elnökre hárul az a nemes feladat, hogy a pulykairtás gyászát valamelyest enyhítse. Így:

Ha pulykát nem is, de dedikált Segal-szakácskönyvet simán nyerhetsz a Világevővel!