És milyen jól tették, hogy visszatértek! Több év szünet után itt a Baraka és Bíró Norbert séf, és jobbak, mint valaha!

Kicsit furcsa tagolású az étterem, a Dorottya utcába még néhány egyszerűbb asztal is jutott, elvileg itt is lehet degusztációs menüt rendelni, de azért inkább a bár (és a bár food) céljaira szolgálnak. Bent a látványos bárpult fogad, a dizájn is nagyon jó, az anyagok, főleg a nehézkes fatömbök tetszenek, Nagy Zoli és a Boutiq bár volt a partner szakmailag, kiváló választás, nem véletlen, hogy már nem sok olyan európai gasztrofesztivál van, ahol Zolival ne lehetne fellépőként(!) összefutni. 

Aztán egy váratlanul tágas lounge-részleg következik, ami - tekintettel a belvárosi lokációra - meglepő, de az épület sajátosságaiból következik, a volt Coin áruház elég nagy űrt hagyott maga után, van mit kitölteni. A vendégtér is látványos, elegáns, de nem feszélyező, nekem különösen az egyik falat beborító különleges világító dekoráció tetszik, ami papírból készült, ha jól láttam, de a hűtőfal és a pohártartós rész is impozáns, na meg a látványkonyha, amiben egészen meglepően higgadtan mennek a dolgok a vacsora folyamán.

Aperitifként Nagy Zoli egyik koktélja: Miyagi Od Fashioned, Nikka Coffrey Grain whisky-ből. (fent)

De persze az étel a legizgalmasabb kérdés. Nézzük!

Elsőként a kenyér érkezik, diós, némi sós vajjal. Ez - meglepő módon - a tulajdonos, David reszortja, aki pékként és cukrászként dolgozik a saját éttermében. Ennek meg is van az eredménye, kiváló a kenyér, látszik rajta az extra figyelem, és persze nagy is a jelentősége, hiszen ez a vendég első találkozása a helyi ételekkel.

Amuse bouche, lágy libamájhab pörkölt mogyoróba forgatva, málnával:

Újabb üdvözlet, szintén kiváló: angus-carpaccio ropogós tápiókával, chimichurrival, parmezánnal:

 A 7 fogásos degusztációs menü csak ezután kezdődik, elsőként a fehér garnélából készült carpaccio, koriander-spenót pesztóval és egy kissé csípős kókuszos ráklevessel:

Nekem itt végem, botrányosan jó, tökéletes egyensúlyokkal. A rákon kevés piment d'espelette, a húsa édeskés, a karakteres leves is épp eléggé pikáns, a ropogós rákszirom, mint kiegészítő, ezt bármilyen mennyiségben enném, itt épp kerül rá a lé:

Kíváncsi is vagyok, hogy hogy lehet ezek után továbblépni. A következő fogás egy sokkal visszafogottabb, szolídabb ízvilágú, de nem kevésbé meggyőző:

Érlelt, enyhén füstölt skót lazac, zöld almás mille-feuille-el, wasabival, uborkazselével, csomborral.

Továbbra is le vagyok nyűgözve. 

Aztán egy újabb remek darab: Szent Jakab kagyló yuzus íróban marinálva, lila burgonyával, lila hagymával, fava babbal, olívahamuval, hozzá egy konfitált paradicsom és egy kandírozott(!), de mégis folyós tojássárgája:

Pórés édesburgonyával töltött háziravioli, ami olyan jó tésztából van, hogy akár töltelék nélkül is teljes élményt nyújtana, hozzá megint az ázsiais-pikáns vonalat képviselve zöld curry velouté:

A vacsorapartnerem főétele egy misós tökehal az étlapról, citrusos tápiókával, szintén nagyon korrekt:

A saját főételem, báránygerinc vargányával, fügével, kecskesajttal, feketegyökérpürével is elég jó, de az én ízlésemnek kicsit túlságosan dominálnak az édes ízek, ezt leszámítva semmi baj vele:

Egy kis sajt a desszert előtt:

Desszertként pedig, mivel döntésképtelennek bizonyultam, végül kaptam egy kis vegyes ízelítőt a kis adagban is tálalhatókból: kardamomos(!) sajttorta kardomomos meggyel (ez volt a kedvenc!), kókuszos szedertartelette, és maracujahab, tejcsokiganache-sal, mogyoróval (és a csokiban egy kis sóval, ami nagyon izgalmassá teszi):

A hosszú kihagyás utáni visszatérőkkel az szokott lenni a baj, hogy ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, miközben a többiek már elmentek mellettük. Itt szó nincs ilyenről, sőt, volt pár olyan fogás, amit bárhol a világon nagyon szívesen fogadnék! Maradandó élményeket kínál a Baraka a belvárosban, nagyon jó hír ez, hogy a klasszikus turistakörnyékeken is egyre több, valódi csúcsminőséget produkáló étterem van.

A Baraka weboldala és Facebook-oldala.

Ja és majdnem elfelejtettem a szervizt, pedig az milyen fontos tud lenni! Kompetens, kedves, nem túl közvetlen, jó stílusú, és a hely hangulatához passzoló. Egy szóval kifogástalan!

További aktuális változásokról a hazai csúcséttermekben itt olvashatsz.