‘Magyarfood’ címmel tette közzé tusrajzait és hozzá rövid magyarázó szövegeit egy bristoli illusztrátor néhány emblematikus magyar ételről. A Világevő Facebook-oldalán olyan nagy visszhangja és tetszése lett a dolognak (Nick azt mondta, hogy azóta nem volt ilyen kiugró az oldala látogatottsága, amióta a BBC írt róla), hogy megkerestem egy interjúra, miért is rajzol egy brit illusztrátor töltött káposztát. És még további izgalmak is lehetnek a dologból. [update: a grafika rendelhető is Nicktől!]

Az összes illusztráció Nick Hilditch tulajdona, kizárólag a Világevő blogon engedélyezte a közlésüket!

Névjegy
Nick Hilditch
Illusztrátor és animátor, jelenleg Bristolban él. Hét évig élt Budapesten, felesége magyar, így rendszeresen jönnek látogatóba, különösen amióta megszületett a fiuk. Volt néhány éve egy magyar nevű projektje, az Irkafirka, aminek a keretében napi rendszerességgel illusztrációt készített idegenek twitterüzenetei (tweetjei) alapján. Ennek nagyon kedvező sajtóvisszhangja volt és a twitteren is komoly kultusza volt. A fia megszületésével csökkent a produktivitása, így hagyta végül szép lassan kimúlni a projektet. Magát a nevet (irkafirka) egyébként a Vista kávéházban tanulta egy tányéralátétről.
Szeretné, ha a gasztronómia hatalmas szerepet játszana az életében, de az Egyesült Királyságban az étterembe járás messze nem olyan elérhető, mint Magyarországon. Budapesten élve gyakran jártak el, mivel olyan sok hely létezik, ahol jót lehet enni kedvező áron. A látogatásaik alkalmával a felesége családjánál szoktak lakni, akik magyar klasszikus ételekkel kényeztetik, ezekből sok szerepel a ‘magyarfood’ illusztráción is.

 Fotó: Varga Csilla

[Nick az összes magyar ételt hibátlanul magyar nyelven nevezte az angol nyelvű interjú során.]

-Mikor és miért költöztél Magyarországra?
Először 1997-ben költöztem oda, hogy angol nyelvtanárként dolgozzak. 96-ban volt egy rövid látogatásom ott, de akkor még nem sejtettem, hogy egyszer ez lesz a lakhelyem és olyan sokáig maradok majd. 2004-ben távoztam csak Magyarországról, annak érdekében, hogy az illusztrátori karrieremre összpontosíthassak. Ha ez megvalósítható lett volna ott is, akkor maradtam volna. Most viszont azt tervezzük, hogy visszaköltözünk Magyarországra.

-Mi volt az első benyomásod a magyar gasztronómiáról?
Őszintén szólva eltartott egy darabig, amíg megismertem a magyar ételeket. Ha nem ismersz egy idegen konyhát, akkor kénytelen vagy találomra rendelgetni. Az első kedvenc éttermem a Mérleg Vendéglő volt a Mérleg utcában, ami 2000-ben sajnos bezárt. Ti magyarok aztán szeretitek a húst! Szerencsére én is.

-Mi volt a legbizarrabb kajaélmény? Eszel zsíros kenyeret, pacalt, lángost? Van olyan, amit soha nem kóstolnál meg?
Bár most Bristolban élek, eredetileg Észak-Angliából származom. Ott egyáltalán nem szokatlan dolog ‘bread and dripping’-et enni, ami alapvetően a zsíros kenyér (a magyar innováció, a lila hagyma nélkül). A déliek gyakran viccelnek is azzal, hogy az északiak gyakorlatilag pacalon és hagymán élnek, de én mégis a pacalnál húzom meg a határt. De azért úgy korrekt, ha nem döntöm el dolgokról, hogy nem szeretem, mielőtt kipróbálnám őket, ami nagy segítség egy ismeretlen konyha megismerésében. Szóval a legtöbb kaját örömmel megkóstolom.
Gyakorlatilag minden megpróbáltam a Mérleg étlapjáról, kivéve a borjúlábat. Aztán egyik nap kitaláltam, hogy ideje átlépni az árnyékomon. Biztos benne? - próbált átterelni a felszolgáló a napi kínálat garantáltan finom ételeire. De én ragaszkodtam a borjúlábamhoz. Tényleg mindent megpróbált, hogy lebeszéljen róla, ami nagyon kedves volt tőle, mert gyakorlatilag ehetetlennek bizonyult a borjúláb. De nem bántam meg, hogy legalább megpróbáltam.

-Nagyon jó perspektívát ad az itt töltött 7 év és az azóta eltelt idő. Megfigyeltél változásokat közben és azóta?
Amikor itt éltem, az pont az EU-csatlakozás időszaka volt, amikor Budapesten szinte tapinthatóak voltak a változások, olyan gyorsan zajlottak. A helyzet szomorú iróniája, hogy azóta - Nagy-Britanniához hasonlóan - mára az EU vált minden panasz bűnbakjává. Mivel a családom az egész Európára kiterjed, nagy rajongója vagyok az egységes Európának és sajnálattal látom Magyarország elszigetelődését. De amikor ezt mondom, azt is figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Királyságban és talán más országokban is hasonló trend uralkodik. Bárhol is élsz, erre a trendre nemet kell mondani. [Figyelem: politikával kapcsolatos kommenteket törlöm/tiltom, arra léteznek más fórumok, ez itt egy gasztroblog, nem szeretném, ha ide is beférkőzne ez a téma! A Szerk.]
Amikor ott éltem, mindig voltak izgalmas új nyitások. Csak az utolsó pár évben vettem észre több a megszűnést, mint a nyitást. Alig várom, hogy visszaköltözzek és felfedezzem, hogy hogy változott meg az éttermi világ, nem gondolom, hogy szakértő lennék, de egyszer még tudtam, hogy hol kell enni ebben a jó városban.

-Mit jelent számodra egy három fogásos valódi magyar menü?
Ez egy nagyon kemény kérdés, mert ha mindhárom fogásnak a kedvencemet választanám, akkor soha nem lennék képes megenni azt a menüt. De képzeljük el egyfajta utolsó vacsoraként, akkor igazán megbocsátható, ha utána kissé felfúvódik az ember. Ebben az esetben egy jó kis melengető, gazdag és füstös ízű Jókai bablevessel kezdünk. Aztán - egy kis sziesztázás után - egy jó hagymás rostélyos egy korsó hideg sörrel. Őszintén szólva nem vagyok igazán édes szájú, így a desszertjeitek között kevésbé magabiztosan tájékozódom. Egyszer ebédeltem egy kisvendéglőben a Kádár közelében a Klauzál téren, ahol desszertként egy halom sült palacsintát szolgáltak fel, azt hiszem csúsztatott palacsinta néven, de ezzel az étellel azóta sem találkoztam többet. Na az jöhet!

-És mi a kedvenc magyar kajád?
Egyértelműen a töltött káposzta a kedvenc. Rengeteg kolbásszal. (“With plenty of kolbasz.”) Nagyon szeretem ahogy idővel összeérnek az ízek, így napokig tudom enni és csak egyre jobb és jobb lesz. Kivétel nélkül minden karácsonykor ezt eszem.

-Eszel/főzöl Angliában magyar ételt?
Közel se olyan gyakran, mint szeretném, de nem edzek elég sokat ahhoz, hogy rendszeresen ezt egyem. De a saját lecsómmal azért meglehetősen elégedett vagyok.

-Hiányolsz valamilyen magyar ételt/alapanyagot kint?
Tudod mihez nem lehet itt hozzájutni sehol? A TV paprikához! Így aztán a legtöbb magyar valószínűleg elég elutasító lenne azzal szemben, amit én lecsóként főzök és annak hívok, ugyanis kaliforniai paprikát használok hozzá. Egyébként egyre könnyebb itt Bristolban magyar alapanyagokhoz jutni, mert egyre nagyobb a helyi magyar közösség. Még olyan boltok is vannak, ahol kolbászt árulnak.

-Mit gondolsz a magyar ételek újragondolásáról? Kóstoltál ilyesmiket?
Lenyűgözően hangzik. Tudom, hogy a magyar konyha szigorú hagyományokon nyugszik, így gondolom az újragondolás némi ellenállásba is ütközhet. De a magam részéről nagyon szeretem, amikor a séfek kalandvágyók és kipróbálnak új dolgokat. Egészen odáig, amíg a magyar konyha lényege nem csorbul: azok az erős, masszív ízek.

-Hogy választottad ki az ételeket az illusztrációkhoz?
Tudom, hogy ez okozta a legnagyobb fejtörést a magyar közönségnek, így egyből azzal is kezdem, hogy teljesen spontán volt a dolog, nem terveztem meg, hogy miket vegyek bele. Az első éjjel, amikor ezen dolgoztam, megrajzoltam az aktuális vacsorámat, ami egy nagyon finom tál bableves volt az anyósomtól, és elhatároztam, hogy minden nap lerajzolom a vacsorámat. Kiposztoltam a képeket a Facebookra és Instagramra, az emberek pedig elkezdtek beszélgetni róluk és javaslatokat tenni. Így a mostani képek a karácsonykor fogyasztott ételeim, a kedvenceim és a barátaim és családom által javasoltakból kerültek ki. Amikor a HVG is megírta, a szerző megkérdőjelezte a hekk létjogosultságát. De a kép melletti szövegemben jelzem, hogy ez egy tengeri hal. Talán ti nem gondoltok rá magyar ételként, de a dolog nem erről szól. Ez egy olyan étel, amibe könnyen belefut az ember Magyarországon. Ha a brit ételekről készítenék rajzot, lenne közte bárány dhansak vagy valami hasonló az indiai konyhából. Kikerülhetetlen része a gasztronómiai kultúránknak, akkor is, ha nem mi találtuk ki.

-Mi volt a célod ezzel az illusztrációval? És mik a tervek a jövőben vele? A Világevő FB-oldalon is kaptál rengeteg ötletet, javaslatot.
Lenyűgöző volt a rajzaim magyarországi fogadtatása. Annyi támogató emailt és javaslatot kaptam, és a weboldalam forgalma is teljesen berobbant, szinte minden látogató Magyarországról érkezett. Természetesen alaposan figyelembe veszem az innen kapott tanácsokat, amiket hiányoltak a rajzaim közül.
Szeretnék még további ételeket is lerajzolni, de valamit kezdeni is a meglévő rajzokkal, hogy több emberhez eljussanak. Sokféle érdeklődés volt például szalvétára, tányéralátétre, poháralátétre. Ha elég nagy az érdeklődés, megfontolok más termékeket is.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a kísérőszövegek nagyon nehezen olvashatók, széles körben elterjedt a rajzom. Ha el tudnák olvasni, nem a hekket kifogásolnák leginkább, hanem azt, amit a szeretett halászléjükről írtam.
“Majdnem hagytam elmúlni a karácsonyt, anélkül, hogy lerajzoltam volna a halászlét, egy fűszeres hallét, ami valami olyasmire hasonlít, ami a Balaton legaljáról származik. Ne lepődj meg, ha egy egész halfej lebeg komoran ebben az olajos, vörös iszapban, ami rengeteg magyar szerint a nemzeti konyhájuk legnagyobb büszkesége. Természetesen tévednek.”

És a végére a bónusz, külön a Világevő olvasóinak rajzolta Nick, ugyanis ezt hiányolták a legtöbben a válogatásából:

Ez pedig itt az eredeti, első változat: