Múlt héten sikerült végre kicsit belföldön is gasztrokalandozni a Minivel, megmutatom az aktuális kedvenceimet Villányban és környékén.

Kivételesen kronológiai sorrednben fogok haladni:

odafelé sikerült végre meglátogatni Érsekcsanádot a halászlé miatt, erről írtam külön. Szerettem volna még a Kávé Házát is útbaejteni Szekszárdon, de arra végül nem jutott idő, így is elég későn érkeztünk Palkonyára, a PalKonyhába. Itt Pauli Zoltán a főnök, aki korábban a Gere borászatnál elég jó dolgokat indított el a jazz-fesztiváltól a Mandula étteremig, továbbra is töretlen az alkotó- és szervező kedve, csak épp pár faluval odébb, emellett pedig a Stílusos Vidéki Éttermiség egyik fő motorja is, na és épp a napokban - nyilván próbáltam kicsit én is errefelé lökdösni - még vlogolni is kezdett, természetesen főleg vidéki gasztrotémákról, hiánypótló! (majd megkérjük, hogy ne ráncolja annyira a homlokát, viszont mosolyogjon többet!)

Szóval ez itt a Palkonyha, ami egy nagyon cuki kis falusi szálláshely, relaxáló atmoszférával, éjszakánként felejthetetlen gyöngybagoly-parádéval a templomkupola körül, harangszóval, és persze igazi falusi(as) kajákkal! A palkonyai fúziós (stifolder) pastát például nem is sikerült lefotózni, olyan hamar elfogyott.

Ez pedig a falu és környéke:

A fenti képeken már látszik, hogy Palkonyáról el lehet kirándulni a szőlődűnéken keresztül egészen a Vylyan bitrok teraszáig, ami szuper kellemes egy jó ebédre, vagy akár egy piknikre is (legközelebb ki kell próbálni azt is, van hozzá piknikkosaruk és földbe szúrható boros üveg és pohártartó). Az étlap kicsit talán túl férfias, főleg steakekkel, de azért van például egy szintén nagyon finom csirkeszárny is. És közben, a szuper kilátást élvezve lehet kóstolgatni a Vylyan szortimentjét is akár...

Ez például a Duennium belassulása:

 Másnap borkóstolgatás nélkül jutott lehetőség autózásra is, így ezúttal a Sauska borokat sajnos nem kóstolgattuk, viszont azt annál inkább, hogy milyen ételeket készít Bicsár Attila (ex-Alabárdos). A terasz itt is gyönyörű, a kilátás szenzácós, már csak egy ehhez passzoló, nem túlbonyolított, de mégis kellően érdekes étlap kell. Ez persze nem is jelentett akadályt a nagy tudású séfnek. Az élőételek között római saláta folyami rákkal és szardellás aiolival, és kapris tatárbifsztek, a főételeknél durbincsfilé kapros vajtökkel, illetve göngyölt malac (porchetta) a rotesserie-ből sufnudlival és pastor szósszal.

A desszertért ezúttal autóztunk is egy nagyobbat, de megérte, a hosszúhetényi Almalomb egészen váratlanul szép és izgalmas hely, benne rejlik egy régi, mostanra üzemen kívüli, de azért működésben is megcsodálható vízi malom, ráadásul a Mini adott alánk egy még sportosabb autót is, na meg egy profi fotóst.

 Az elég mozgalmas nap zárása is szuper lett, a Gere Jazz Fesztiválon alapos kóstolgatás előtt még arra is sikerült rájönni, hogy sürgősen ki kellene próbálni egy ilyen, a Countrymanemre passzoló tetőcsomagtartó-sátrat!

Villány és környéke szuper jó és folyamatosan fejlődik, lesz még bőven miért visszatérni ide, csak ajánlani tudom!

A blogposzt a Minivel kooperációban készült ám.