A pizza legfinomabb unokatestvére, a hacsapuri, és még sok grúz finomság
2018. szeptember 16. írta: világevő

A pizza legfinomabb unokatestvére, a hacsapuri, és még sok grúz finomság

dscf0084l_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

Adzsár (adzsaruli) hacsapuri - a legismertebb tagja a családnak

A grúzok nagyon komolyan veszik a nemzeti ételeiket, a legtöbb étterem kínálatából egyszerűen nem hiányozhatnak a legtipikusabb helyi fogások, így a hacsapuri, a kinkali (húsos tésztabatyu), csurcskela (dióval töltött mustkolbász), phali (spenótpástétom, itt egy jó recept hozzá), vagy épp a báránysaslik.

kinkali, házi verzióban:

dscf0194_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

A kínai Xiao Long Baóhoz hasonlóan először ki kell szürcsölni belőle óvatosan a forró húslevest. Szenzációs finom. A tészta vaskosabb részét viszotn nyugodtan ott lehet hagyni.

dscf0216_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

csurcskela, a grúz snickers

dscf0081_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

phali:

dscf0113_tbilisi_georgia_gruzia_vilagevo_jokuti.jpg

És még pár finomság:

Egyébként - a közel-keleti konyhákhoz hasonlóan - nekem az előtelek (ott: mezze) tetszettek a legjobban, a főételek általában kicsit kevésbé fantáziadúsak, és nagyon függ a megvalósításuk a hús minőségétől. Azért akadt persze egészen fantasztikus báránysaslik is, de nem egy étteremben, hanem egy magánháznál, a kertben, parázson grillezve ettem a legfinomabbat.

dscf0450_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

Bárány még:

dscf0332_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

dscf0320_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

És hangulatképek a túráról:

Tbiliszi folytatás:

Vidéki Grúzia:

Na de akkor térjünk vissza a hacsapurira.

Alapvetően sajt és valamilyen élesztős lepénykenyér kombinációja. A sajt lehet többféle is, de leggyakrabban a  szulguni nevű grúz sajt (karakteres, sós ízű tehénsajt, valamilyen lágyabb (például mozzarella, vagy gomolya) és egy erőteljesebb karakterű sajt keverékével lehetne helyettesíteni, de orosz boltokban simán van is rá esély). Esetenként túróval, illetve egy helyi lágy sajttal is keverik.

Grúz sajtok:

dscf0157_tbilisi_georgia_gruzia_vilagevo_jokuti.jpg

Még több grúz sajt és vegyes finomságok:

dscf0318_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

Szóval alapvetően zsír és szénhidrát, hogy kevésbé romatikus leírást is adjak róla. Viszont - talán épp emiatt - kifejezetten addiktív.

dscf0077_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

Hacsapuriból egyébként tájegységenként rengetegféle létezik, a csónak alakú adzsár ugyan a legismertebb világszerte, ennek köszönhetően mindenhol készítik is, de valójában az is csak egy tartományra jellemző változata a rengetegféle sajtos lepénynek (maga a hacsapuri szó annyit jelent: sajtos kenyér). [hogy miért írják egyesek az angol átírás szerint például khachapurinak, az rejtély...]

Íme az adzsár, és ahogy enni kell: a tetején levő olvadt sajtot összekeverjük a tojással és a vajjal, és a széléből tépett tésztával kitunkoljuk.

És még néhány hacsapuri változat, amit érdemes ismerni:

guriai hacsapuri (guruli), feltekerve, főtt tojással és persze sajjtal töltve

dscf0191_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

dscf0194_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

oszét (osszuri) krumplival [erről nem találom a képemet]

imereti (imeruli) töltve és a tetején is sajtos, sütés után szórják rá, hogy csak ráolvadjon:

dscf0319_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

mingrél  hacsapuri (mingreli) töltve és a tetején is sajtos, amire rá is pirítanak. ez látványban teljesen olyan, mint egy fehér pizza.

dscf0052_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

acsma (achma), kicsit olyan, mint egy mac&cheese, vagy inkább, mint egy vargabéles, ez egy kicsit távolabbi rokona a hacsapuri-családnak:

dscf0076_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_3.jpg

fhlovani hacsapuri (fkhlovani) spenóttal és céklával töltve:

dscf0074_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

sampurze hacsapuri, kicsit másik oldalág, ugyanis leveles tésztából készül, különböző, néha akár édes töltelékkel. lehet benne sajt, bab, spenót, vagy akár hús is például.

kvarábia, főtt tészta, persze sajttal töltve, szintén kicsit távolabbi rokon. hozzá pedig tejföl.

dscf0083_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

Különböző éttermekben, vagy akár pékségekben elég sok hacsapuri kóstolható, de ha az ember szeretne egy egész jó összehasonlítást, akkor akár érdemes elmenni Tbilisziben a Sakhachapure №1 nevű gyorsétterembe. Korrekt a minőség, nyilván azért nem szenzációs, viszont frissen készülnek a hacsapurik, ellentétben mondjuk a pékségekkel, és még a fenti pár távolabbi rokonból is lehet kóstolgatni. Érdemes nagyobb társasággal menni, mert különben a nagyja megmarad.

dscf0073_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg
A helyen elérhető egy nutellás hacsapuri is, na ezt nem ajánlom. Helyette inkább a fánkot, ami persze szintén töltve van, egy vaníliás krémmel, csak hogy nehogy túl könnyű legyen:

dscf0081_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

Van viszont tárkonyos limonádé, azt érdemes megkóstolni, annak ellenére, hogy borzasztóan édes és olyan színe van, mint plutóniummal festették volna.

dscf0078_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

Ilyesmi elérhető palackozva is, mondjuk az sem olyan, amit az ember feltétlenül kétszer is megrendelne. Ehhez képest az azeri tarhun szinte már finom volt.

dscf0050_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti_2.jpg

És létezik a hacsapurinak még persze több fajtája is, de amit talán érdemes még kiemelni, az az igazi, nyárson sütött hacsapuri, lehetőleg faszénen grillezve. És persze a házi a legjobb, Grúzia leghíresebb selyemhernyó-tenyésztőjénél sikerült enni egy egészen kiválót, így nézett ki:

dscf0500_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

hacsapuri-grillezés a kertben.

dscf0484_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

Eléggé emlékeztet a dolog a mi kürtős kalácsunkra, de a tészta messze nem annyira foszlós. (viszont abból is megkóstolnék egyszer egy sajtos verziót...)

dscf0508_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpgÉs a végeredmény közelről:

dscf0513_georgia_tbilisi_vilagevo_jokuti.jpg

És vannak hibrid hacsapurik is, például a legnevesebb grúziai borász, John Wurdeman (Pheasant's Tears borászat) egyik éttermében, az Azarpheshában, ami nagyjából egy mingrél és egy fhlovani hacsapuri keresztezéséből született:

dscf0132_tbilisi_georgia_gruzia_vilagevo_jokuti.jpg

További képeim Grúziából itt. Hamarosan indul a Hong Kong-i túrám, egy kis macaui kitérővel, rengeteg street foodal és azért 1-2 csúcsétteremmel is. Élőben instán fogok róla tudósítani szokás szerint.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr814242127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

littke 2018.09.16. 23:31:09

Köszönöm, nagyon élvezetes írás volt, Grúziába én is tervezek elmenni.

Attilajukkaja 2018.09.17. 11:29:13

Nagyon szeretem a grúz kajákat, otthon is szoktam készíteni. Szerencsére már Budapesten is vannak jó grúz éttermek.

"viszont tárkonyos limonádé, azt érdemes megkóstolni"
Ízlések és pofonok. Számomra annál borzasztóbb élmény nem volt a grúz gasztronómiában! Igaz, én csak a palackozottat kóstoltam, de mást már biztosan nem is fogok. :o)

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2018.09.17. 11:31:04

@Attilajukkaja: "mondjuk az sem olyan, amit az ember feltétlenül kétszer is megrendelne" :) de egyszer meg kell kóstolni, mert helyi, izgalmas specialitás.

Attilajukkaja 2018.09.17. 11:32:15

@világevő:
"de egyszer meg kell kóstolni"
Egyetértek! :o))))