Az étterem, ahol a kenyér nem kísérő, hanem egy önálló fogás
2017. június 23. írta: világevő

Az étterem, ahol a kenyér nem kísérő, hanem egy önálló fogás

Ez a kenyér. De ennél sokkal több!

taubenkobel_brot_bread.jpg

Mindjárt rátérek a részletekre, de először is érdemes meghallgatni a kenyértörés hangját!

A legtöbb étteremben még valamikor az étkezés elején kihozzák a kenyeret, hogy a kedves vendég gyomra időben megnyugodjon. A burgenlandi Taubenkobelben (=Galambdúc) fine dining étteremben, a magyar határ közelében, nem sietnek ennyire, összesen 8 üdvözlőfogás és előétel is megelőzte a kenyeret. De micsoda kenyér volt ez!?

dscf9248.JPG

A kenyér minden magát komolyan vevő étteremben kulcsfontosságú, a Noma kenyeréről és vajáról is írtam, Ausztriában egyébként is nagyon jók szoktak lenni, de még ezen is túltesz a Taubenkobel. Az már egyébként a fantasztikus reggelinél is kiderült, hogy nagyon komolyan veszik a témát, ugyanis a kedvenc osztrák kézműves kenyeremet, a JosephBrotot kínálják a helyi felvágottakhoz, sonkákhoz, sajtokhoz és házi lekvárokhoz:

dscf9159l.jpg

Ugyanezt kínálják a Taubenkobel kistestvérében, a Greisslerei-ban is:

dscf9086.JPG

Ez pedig egy korábbi Josephbrot-élményem:

Ez is szuper, de az igazi nagyágyú, a fafűtésű kemencében frissen sült biokenyér csak a fine dining vacsorához dukál. 

Itt készül:

És akkor az összes kísérő:

  • lardo
  • isztriai évjáratos prsut (érlelt sonka)
  • magyar csabai kolbász
  • házi vaj nyers tejből
  • barna vaj (a benne levő tejcukor karamellizálásával)
  • mangalicazsír
  • bogáncsolaj (bogánccsal tálalva)
  • cickafark
  • disznóparéj
  • vadrózsalevél
  • turbolya
  • pitypang
  • mákvirág
  • lándzsás útifű
  • lóhere
  • ballagófű

 

És utána kezdődnek csak a főfogások...

Kövesd a gasztroélményeimet Facebookon és Instán, következő úticél Bangkok és Mianmar!

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr3512613229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NYJetsTD 2017.06.23. 13:27:16

Ebéd előtt ezt olvasni, felért egy kínzással... :-D

Mancilla Pectoralis 2017.06.23. 13:37:41

cöliákiásként elolvasni felér egy kínzással:-P:-):-(

milkandhoney 2017.06.23. 13:55:37

Szendvicsevős ebéd után pláne felér egy kínzással :)))

Dorinda41 2017.06.23. 14:44:49

Nem nagyon értem. Az az agyonégett kenyér egy fine dining ételsor része???

Before · http://azbeszt.blog.hu 2017.06.23. 15:30:11

Dorinda, ülj le, egyes!
Hát, én éppen kurvára tele vagyok és a melegtől amúgy se nagyon van étvágyam, de ez a kenyér nagyon odatette magát!

gmihaly621 2017.06.23. 15:40:20

Nem gyári, nem "bolti", minőségi kenyérrel... Úgy könnyű...Végül is nem lenne hülyeség az étlapra is feltenni külön, nem csak a hideg "vegyes ízelítő", vagy ilyesmi "futottak még"-elemeként.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2017.06.23. 15:47:16

@gmihaly621: boldog ifikoromban kevés dolog esett olyan jól, mint egy szelet igazi kenyér, igazi vajjal megkenve, hozzá pedig friss, valódi paradicsom, felszeletelve és megsózva. Sajna világéletemben küzdöttem a kilókkal, így lenyomtam pár fogyókúrát. Olyankor mindig ezek a végtelenül egyszerű, de annál jobb kaják hiányoztak leginkább...

Étteremkritikus · http://legjobbetterem.blog.hu 2017.06.24. 14:40:50

@Before: Nekem is gyerekkori élmény a frissen sült kétkilós parasztkenyér a pékségből, ami olyan forró volt, hogy vittünk egy konyharuhát megfogni és hazaérve azonnal ettünk egy szeletet megvajazva, friss paradicsommal-paprikával. Én sose sóztam a zöldségeket, de nagyapám igen, magas is volt a vérnyomása :(

Milyen jó lenne, ha minden pesti kerületben lenne legalább egy jó pékség és nem rendeleti úton kellene a mindent elöntő gyári kenyérutánzatok ellen fellépni.

MrMundr 2017.06.25. 21:18:51

Művészet milyen gazakat tudnak eladni

Alfréd76 2017.06.28. 22:12:01

A legemlékezetesebb éttermi élményem a Taubenkobelhez kötődik. Akkor még megvolt a két csillag. Egy soproni hétvége szombatján mentünk át ebédre, egyre érkeztünk. Pazar volt az idő, napos, meleg, de nem bántóan meleg, és enyhe szellő fújt. Az étteremnek fantasztikus hangulatú kerthelyisége van, ott ültünk le. Kihozták a kenyereket, vajat, én is letérdeltem, hogy ilyen is van. Közben a "teremfőnök" is váltott velünk pár szót, tisztáztuk, hogy abszolút nem sietünk. Így az ebéd elhúzódott kb. fél hatig, nem is tudom hány fogást kaptunk, de azt tudom, hogy számos olyan "közbenső fogás" érkezett, ami nem volt az étlapon, és a sietősebb vendégek nem is kapták. Az egész olyan volt, mint egy előadás, hiába volt hosszú, végig fenn tudták tartani az érdeklődésünket. Ehhez persze kellett a szép környezet, a pompás idő, és a jó társaság is.