Széll Tamás: A birkatürelmű séf
2016. május 10. írta: világevő

Széll Tamás: A birkatürelmű séf

Kaméleont nem süt, az egzotikus alapanyagok azonban nem hiányoznak Széll Tamás 
serpenyőjéből. A Michelin-csillagos Onyx étterem séfje idén még nem tette be a lábát 
a konyhába, amire jó oka van: 2012 után ez évben is ő képviseli Magyarországot a Budapesten 
megrendezésre kerülő Bocuse d’Or szakácsversenyen.

0160318_gbf9128.jpeg

Nagyinterjúm a Playboy-ban Széll Tamással. Fotó: Glódi Balázs

Playboy: Mosolyogsz a házfalakon, van egy Michelin-csillagod, megnyerted megint a Bocuse d’Or magyar döntőt. De melyik a legfontosabb sikered?
Széll Tamás: Hú, hát ez egy ravasz kérdés! Azt hiszem, a Michelin-csillag.

Playboy: A közhely szerint megszerezni sokkal könnyebb, mint megtartani. Szerinted?
Sz. T.: Hülyeség. Abszolút hülyeség. Én azt gondolnám, hogy ki kell érdemelni, tehát tényleg jó ételt, jó koncepciót kell csinálni. Megmondom őszintén, nekem egy hónapban egyszer ha eszembe jut, amúgy nem nagyon gondolok rá. Működik az étterem, tök jó a csapat, elég tűrhető ételeket készítünk, vendégek is vannak, köszönjük szépen, jól vagyunk. És igen, van egy Michelin-csillagunk is. Tök jó!

Playboy: Mi a sikered titka?
Sz. T.: Én csak baromi közhelyesen tudnám ezt megfogalmazni. Világéletemben egy szorgos léleknek gondoltam magam, mindig sokat dolgoztam, szerintem nemes egyszerűséggel ennek köszönhető. Dolgozni kell lehajtott fejjel. A baráti körömben is azok, akik sikeresek, elismertek a szakmájukban, azok este 8–9-kor esnek haza, hogy még megpuszilják a gyereket és lefektessék. Ez egy ilyen világ. Dolgozni kell és kész.

Playboy: Kik tartoznak a baráti körödbe?
Sz. T.: A baráti kör nem csak a szakmai területemről származik, hanem horgászok is akadnak benne szép számmal. Van benne cukrász, bonbonkészítő, külkereskedelmi vállalkozó, horgászboltos, biztonságtechnikai igazgató, szociális munkás. Ami összeköti őket, az az, hogy mindannyian jó kezű horgászok. És mind nagyon sokat dolgoznak.

Playboy: Csak a szorgalmon múlik? Azért valamit csak jobban tudsz, mint a többiek?
Sz. T.: Nagyon rossz gyerek is voltam, mostanra viszont benőtt a fejem lágya. Ami érdekel, azt fotómemóriával meg tudom jegyezni. Egy jó magyar punk szöveget egyszer meghallgatok és megtanulom. Volt olyan Ady-vers, amit az életemben nem tudtam megtanulni, mert annyira nem érdekelt. Világéletemben autodidakta módon fejlesztettem magamat, először szakkönyvekből, később a netről. Ez a szakma is arról szól, hogy magadat kell képezni egész életedben.

0160318_gbf9336.jpeg

Playboy: Kaméleonokat tartasz. Ez a személyiségedben megjelenik valahogy? Sok arcod, sokféle szereped van?
Sz. T.: Nincs, ami a szívemen, az a számon. Soha nem volt olyan főnököm, akivel smúzolnom kellett volna, mindig ki tudtam mondani, amit akartam. Mindig voltak otthon állataim; minden állatkereskedést ismertem gyerekkoromban, szinte szülői anyagi segítség nélkül fenn tudtam tartani a hobbimat. Ha mondjuk lefialt a hörcsög, akkor kaptam érte macskakaját, mindig seftelgettem valamit, nagyon sok állatom volt mindig. Akartam megint valamit, de mostanra nincs szabadidőm, majd rábukkantam a kaméleonra, aki akkor a legboldogabb, 
ha nincs otthon a gazdája. Hát mondom, ez tök jó, ez nekem való! Ez tetszik, rokon lelkek vagyunk. Most már van otthon közel tíz darab.

Playboy: Párkapcsolatban is olyat igyekeztél választani, aki akkor boldog, ha nem vagy otthon?
Sz. T.: Ez egy jó kérdés. Szabina (Szulló, az Onyx másik séfje) is eléggé makacs és karakán, elég sokat osztjuk is egymást, de szerintem ettől lettünk sikeresek és attól, hogy elég jól kiegészítjük egymást.

Playboy: Akár az Onyx konyhájában is veszekedtek?
Sz. T.: Azt azért nem, de keményebb odaszólogatások előfordulnak, a legapróbb hibákat is felnagyítva odaszúrogatunk egymásnak. Ő is egy olyan személyiség, hogy ami a szívén, az a száján.

Playboy: Az mondjuk elképzelhetetlen, hogy valaha külön dolgozzatok?
Sz. T.: Szerintem működőképes lenne, de már olyan régóta vagyunk együtt konyhában és konyhán kívül is, hogy élvezzük annak mindennemű előnyét, sőt úgy építkeztünk mentálisan, hogy gyakorlatilag csak az előnyét érezzük. A hátránya elenyésző, annak ellenére, hogy napi 24 órában vagyunk összezárva, szó szerint. Ezek után eléggé elképzelhetetlen lenne, hogy egymás nélkül csináljunk valamit.

A teljes interjú a Playboy aktuális számában olvasható!

A Bocuse d'Or holnap versenynapjáról a kisokos itt, az élő közvetítés itt található!

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr128702694

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.