A csodálatos nevű hotel
2015. június 25. írta: világevő

A csodálatos nevű hotel

A világ talán legtapasztaltabb luxusutazójának ez a véleménye egy hazai hotelről. De melyik is ez?

img_7290.jpg

Elsőre nekem kicsit meredeken hangzott egy rothadásról elnevezett hotel, de amióta kipróbáltam, nincs több kérdésem. 

"You can even stay in the wonderfully named Botrytis hotel." - így hangzik a szakvélemény Andy Haylertől, aki végigette a világ összes csúcséttermét, és közben természetesen a hotelekből sem a szerényeket szereti.

Oké, hogy nemes az a rothadás, de akkor is csak rothadás gondolhatja az ember távolról, de szerencsére a hotel tulajdonosai is tisztában vannak vele, hogy egy ilyen szintű helynek, főleg ilyen névvel mindig makulátlanul tisztának kell lennie. Így a helyszínen, Mádon már kicsit sem tűnt furcsának az ötlet, hogy a botrytis-ről, a szükepenészről nevezzék el a helyet, hiszen épp ennek köszönheti a tokaji borvidék a világhírét, ez okozza a szőlőszemek aszúsodását, az összetöppedést. Szóval, ha valahol van létjogosultsága ennek a névnek, az Mád. (Megtámad a botrytis egyébként sok mást is, például epret, padlizsánt, répát, de a többieket nem segítette eddig világhírre...)

A névválasztásról Andy Hayler korábban Twitteren egyébként még inkább lelkes hangon számolt be egy saját fotóval:: 

andybotrytis.png

Andy óriási Tokaji-rajongó, ahány helyen voltunk együtt, mindig a leglelkesebben ezt kortyolgatta, teljesen oda volt érte, még az aszúesszenciából is képes volt komolyabb mennyiséget meginni, ami azért nagy szó.

Na de akkor nézzük is, hogy mit tud a hotel, ami a látogatásomkor még nem is volt teljesen kész, azóta minden elkészült, de a lényeg már akkor is látszott, elegáns, nagyon átgondolt dizájn, ami ráadásul nagyon jól reflektál a környékre, ahogy talán a fotókon is kivehető például a szőlőszemeket (még töppedés előtt) mintázó lámpák és csillárok formájában.

A hoteltől 5 perc sétányira van az elegáns Gusteau étterem, ahol ottjártamkor egy fantasztikus Szepsy-borvacsorán vettem részt, maga a vacsora is nagyon izgalmas és megfelelően szezonális (téli látogatás a sok gyökérzöldség oka), na meg regionális volt, de azért a legnagyobb élmény mégis csak az volt, hogy Szepsy Istvánnal egy asztalnál ülhettem, óriási megtiszteltetés.

Az viszont kiderült, hogy kicsit máshogy gondolkozik az utazásról, mint én, igazi lokálpatrióta:

"Itt minden percben látok újat, oda [a világba] nem vágyom annyira, arra viszont minden nap vágyom, hogy kimenek ide, a Szent Tamásba... "

Így végül meg is egyeztünk, hogy én maradok a világevésnél, ő pedig a borkészítésnél, jobb lesz az úgy mindenkinek. Aztán másnap persze én is vágytam már kimenni a dűlőkre, sajnos most már kevésbé jól klimatizáltak, mint februárban, amikor voltam, de talán épp ezért üdítő nézni most ilyen téli képeket. Ezekről a dűlőkről származnak a Szepsy és a Szent Tamás nagy borai.

 És ilyen volt a reggeli a hotelben, a Gusteau séfjének, Horváth Gábornak a keze munkáját dicséri:

img_7389.jpg

És Mádon van még egy kötelező célpont, ha valaki egyszerűbb ízekre vágyik, az Első Mádi Borház, ahol például hibátlanul szaftos és ropogós bundájú rántott húst lehet enni, na meg húslevest előtte, szóval sikerült a tökéletes vasárnapi ebédmenüt kiválasztanom:

Nem túl nehéz megtalálni az Első Mádi Borházat, hiszen ez az első mádi borház...

Booking.com

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr957528386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.