Egy hatalmas csalódástól megóvhatod magad
2014. augusztus 13. írta: világevő

Egy hatalmas csalódástól megóvhatod magad

Tegnap este megnéztem Az élet ízeit, ami a francia és az indiai gasztronómia dicsőítése mellett is felvetett egy érdekes kérdést.

IMG_3293-001.JPG

A fotó nem a filmből van, hanem saját, tengeri sün egy létező párizsi Michelin-csillagosban.

Egészen pontosan azt, hogy vajon milyen fejet vágnak azok a gyanútlan mozilátogatók, akik a film hatására életükben először, nyaralás közben beleszippantanak és -kóstolnak majd egy tengeri sünbe?

Mert ez a film több kulcsjelenetében is előforduló tevékenység, ami alapján könnyen abba a hibába eshetnek, hogy azt gondolják, valami könnyen értelmezhető finomságról van szó. Pedig nem, hanem egy elég erőteljes illatú (szagú?) és nagyon markáns ízű alapanyag, aminek az élvezetéhez nagy elszántság, nyitottság és fejlett ízlés szükséges. (Itt egy szép példa a használatára) Szóval ne próbáld ki otthon, ha nem vagy amúgy is a nehezen értelmezhető ételek barátja. Ha már ettél undor nélkül mondjuk nattót, pálpusztait és igazi halszószt, akkor nyugodtan adj neki esélyt, de ne tüdőzd le akkor se egyből!

A film meseszövéséről nem írnék részletesen, az biztos, hogy én nem tartozom a célcsoportjába. Könnyed nyári mozi, romantikus szállal, sematikus, kétdimenziós jellemábrázolással (például a dongócsípte orrú bácsi), a film negyedik másodpercében lehet tudni, hogy mi lesz a vége: aki szereti az ilyesmit, ezt is szeretni fogja, tartalmazza az összes formai követelményt, szép tájak, szép kaják, érzelmek és konfliktusok. Fordítási hibák is akadnak benne, de azért érthető marad a lényeg.
Viszont a gasztronómiai tartalma ehhez képest nekem kifejezetten mélynek bizonyult, hangsúlyozom, ehhez képest, előkerül - ráadásul általában megfelelő és értelmes szövegkörnyezetben egy halom gasztronómiai szakkifejezés, stimmelnek az ételek külsőre, enged egy kis bepillantást - az átlagnéző számára - a francia és az indiai konyhába. Ha csak a francia konyha Escoffier által szabványosított 5 alapmártását jegyzi meg a néző, már akkor többet ért, mint a kereskedelmi tévéken zajló celebfőzőműsorok összes hozadéka együttvéve.

Mondjuk az Espagnol mártás akkor is gyanúsan gyorsan készült el... :)

Érdekes kiegészítő infó, ha már akkora francia konyha rajongó vagyok, kiderítettem, hogy a külső helyszíneket a Franciaország délkeleti részén található Midi-Pyrénées régióban forgatták, a városka pedig a régión belül található Saint-Antonin-Noble-Val. És tényleg létezik egy Le Saule Pleureur nevű francia étterem, aminek Michelin-csillagja is van (még nem ettem ott), de másik régióban, egy Monteux nevű kisvárosban.

Escoffier-ről részletesebb itt is írtam, szuper múzeum lett a szülőházából, a francia riviéráról kötelező kirándulás a téma iránt érdeklődőknek és pont van a képeim között egy kifotózott oldal is a nagy művéből (első kiadás!), pár mártás receptjével. 

Gasztromozikról még itt írok, van TOP10 is, meg néhány újabb nagyon jó.

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr886599245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

protézisesh 2014.08.22. 10:43:45

"egy elég erőteljes illatú (szagú?) és nagyon markáns ízű alapanyag, aminek az élvezetéhez nagy elszántság, nyitottság és fejlett ízlés szükséges. Szóval ne próbáld ki otthon, ha nem vagy amúgy is a nehezen értelmezhető ételek barátja. Ha már ettél undor nélkül "

Tehát a tengeri sünnek alapvetően szar az íze, egy ehetetlen fos, amit az űbersznobok esznek és istenítik... Lehet ezt tekergetni (és tudod, hogy nem a pörköltzabáló proli beszél belőlem), de ha egy "étel" elé ennyi felkiáltójel kell, akkor az már önmagában izzadságszagú.

Sok országban vannak fura ételek (nálunk is van pacal, körömpörkölt, velős pirítós), de mindezek jól elkészítve mégis csak egy olyan íz- és illatvilágot testesítenek meg, ami kellemes gondolattársításokat indít meg.

Ha viszont egy "ételnek" a szaga az átlagember genetikai kódjában a "rothadás" címke alatt található, akkor lehet az tengeri sün, vagy nattó, vagy gyerekpisibe áztatott száznapos tojás, akkor ott egyszerűen a "divat" próbálja felülírni az evolúció során kifejlesztett önvédelmi rendszert.

Talán nem véletlen, hogy a tengerparti népek a kifogott cuccaikat felszórják a grillre, némi só esetleg citromfű hozzáadásával tízujjnyalós fogásokat kreálva. A tengeri sünt viszont nem eszik se az Adrián, se a Földközi tengeren, se a Thai öbölben, se az Andamán tengeren, se a Mexikói öbölben, se az Atlanti óceán partján. Biztos nem véletlenül, hiszen sünt találni nem nagy kihívás. Ha jó lenne, már rég kizabálták volna mindet a parti vizekből.

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2014.08.22. 11:04:20

@protézisesh: azért a jó vagy nem jó kérdése ennél kicsit bonyolultabb. gondolj arra, hogy a saját életed, fejlődésed során is milyen durva változások voltak már abban, hogy valamit jónak ítélsz-e meg. szóval igenis nem, nem divatból szerettem meg az osztrigát se, a tengeri sünt se. nem is létezik tengeri sün divat tudtommal, és nem is dicsekedtem az elmúlt években senkinek arról, hogy szeretem (nem is gondolom, hogy dicsőség lenne).
létezik fejlődés, az ízlésünk is fejlődik, aminek a során például megtanuljuk szeretni a gyerekek számára alapvetően riasztó keserű ízt, érlelt sajtokat, de egyéb, elsőre nem feltétlenül vonzó dolgokban is felfedezhetjük a szépséget, vagy még annál is többet. létezik ez más területeken is, van, aki egész életében elvan popzenével, mert az a jó, és undorodva elfordul a komolyzenét hallva, mert az nem jó. az operáról nem is beszélve. pedig az ízlés fejleszthető, a tudás tágítható. de nem erőszak.

protézisesh 2014.08.22. 15:06:26

@világevő: fejleszthető, ebben egyetértünk. De ahogy leírtad, ez valami borzalmas lehet a tanulatlan ízlelőbimbó számára. A sajt meg jó (bár a casu marzu-t nem venném a számba), a gyerekeim is imádják a francia "büdisajtokat" (Morbier-t, Mont d'Or-t...)

ehran 2014.09.03. 11:21:06

@protézisesh: Nagyon erősen tévedsz, az elmúlt tizenakárhány évben minden nyáron megfordultam az Adriánál, én nem egyszer láttam már olasz társaságot/családot Horvátországban a parton gyűjtögetett sünökből csemegézni, ráadásul nyersen! Nem gondolnám, hogy "übersznobok" lettek volna. ;)