Szakácskönyvek és mi (videó)
2011. június 02. írta: világevő

Szakácskönyvek és mi (videó)

Mire jó egy szakácskönyv? Milyen egy jó szakácskönyv? Használhatók a szakácskönyvek? Van értelme annak a rengeteg új (vagy újnak látszó) szakácskönyvnek, ami minden évben megjelenik a könyvesboltokban?

(szolgálati közlemény: Ha szeretnél nyerni a Budai Gourmet-ra belépőt, akkor gyorsan csatlakozz a Facebook-oldalamhoz, ma lesz játék, több jegy is van! De itt is ér a legjobb komment egy jegyet, szóval szólj hozzá, ha (m)ennél!)

Ezúttal kivételesen egy nem saját készítésű videót prezentálok, meg is látszik a minőségén... 

A Libri Aranykönyv díjátadó kapcsán megszólaltatott három gasztronómiával foglalkozó embert, hogy meséljenek kicsit a szakácskönyvekhez, receptekhez fűződő viszonyukról. Az ünnepélyes díjátadón ez ment le a közönségnek a gasztronómia kategória eredményhirdetése előtt.

Önző módon nyilván saját magamat fotóztam ki belőle:

Pedig Brigi például sokkal szebb látvány:

Összefutottam a napokban a rendezővel és kérdeztem, hogy mi lett végül a végtermékkel, kiderült, hogy "dobozban" van azóta is, senki se láthatja. Szerintem viszont nagyon profi anyag, ezért elkértem, és ezennel publikálom, íme:

(Akár HD-felbontásban is élvezhető a három megszólaló (abc-sorrendben): Balatoni Brigitta (MÁK bistro), Horváth Attila (Horász Konyhája), Jókuti András (Világevő))

Ti használtok szakácskönyvet főzéshez vagy bármi másra? Milyet? Milyen a jó szakácskönyv?

Egyébként ők nyerték a közönségszavazást (teljes lista itt):

Horváth Ilona és Jamie Oliver...

Remélem Horász nem haragszik meg, de kicsit korrigálnám, hogy ne maradjon meg a téves infó: a Michelin-kalauz csak kicsit később, pontosan 1900-ban jelent meg először. Büntetésből róla screenshot sem készült :)

Ha szeretnél nyerni a Budai Gourmet-ra belépőt, akkor gyorsan csatlakozz a Facebook-oldalamhoz, ma lesz játék, több jegy is van!
 

Booking.com

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr202949726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZboroKrisz · http://artinterior.blog.hu/ 2011.06.02. 08:56:30

Senki sem születik szakácsnak, szakácskönyvre tehát szükség van. Jó, hogy manapság már egyre szélesedik a kínálat a boltokban és van miből válogatni. A szakácskönyv azon túl, hogy esztétikai élmény is az egyre színvonalasabb fotók és nyomdai kivitelezés miatt, jó alap ahhoz, hogy eltanuljuk az alapokat és utána bátran nekiálljunk kísérletezni. A szakácskönyv számomra sokszor inspiráció.

Miigeii 2011.06.02. 09:36:48

A magam részéről: Heston Blumenthal: A tökéletesség nyomában nagyon meggyőző kis könyvecske.

Savior 2011.06.02. 10:00:53

Ouch. Hát, közönségszavazás. :)

Magam részéről a Casa Moro (bár az tavalyi) és Segal Viktor könyve viszi a pálmát. Az utóbbi nagyon inspiráló, az előbbi pedig egyszerűen tökéletes: remek, rusztikus receptek, ehhez illő prezentáció és (sokszor kedvesen intim) történet minden recepthez.

fourgee 2011.06.02. 10:04:32

Ó, ezt a margarinos szöveget olyan jó volt hallani :). Amikor valahol azt mondom hogy soha nem használok margarint, úgy néznek rám mintha épp megöltem volna valakit. "Mer' mé' nem használsz?" Jó pár évet eltöltöttem Angliában, de margarint csak a boltban láttam, munkahelyen soha :)

demagofób 2011.06.02. 10:19:06

A kedvenc szakácskönyvem
McGee on Food and Cooking: An Encyclopedia of Kitchen Science, History and Culture
Nem szűkölködik információban és megtanít főzni, pedig egy darab recept nincs benne :D

www.amazon.co.uk/McGee-Food-Cooking-Encyclopedia-Kitchen/dp/0340831499/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1307002585&sr=8-1

chilii · http://chilii.blog.hu 2011.06.02. 10:27:43

Nem értem, hogy Gordon Ramsay könyvei hogyan érhettek el ennyi helyezést a listán. Félreértés ne essék, kedvelem őt, nézem a műsorait, de a könyvei nálam már az alapanyag beszerzésnél elbuknak.

különvélemény 2011.06.02. 10:41:54

Norman, Jill: Szakácsok könyve

jj · http://sajtol.blog.hu 2011.06.02. 10:45:28

Hát én egy Horváth Júliát biztos nem vennék meg, de talán csak az előítéletek... Legutóbb a Casa Morót szereztem be, szerelem első látásra, pont nekem való stílus. Általában csak nézegetni szoktam a szakácskönyveket, de ez volt az, amiből az első adandó hétvégén meg kellett sütnöm egy báránykát (:

kuktabúvár 2011.06.02. 10:58:22

Világevő, szerintem téged sok profi olvas, nekik nyilván másra kell a szakácskönyv, mint a lelkes amatőröknek.
Ez utóbbiak, mint én is, gyakran csak azért vesz a kezébe szakácskönyvet, hogy meló után hazaérve egy órán belül le tudjon rakni az asztalra egy olyan kaját, amit a négy különböző ízésű ember biztosan jónak talál. Ebben az esetben a biztonságon és a kiszámíthatóságon van a hangsúly, nem akarok kreatívnak lenni, nem akarok kockáztatni, hozni akarom a sztenderdet. Erre a Hemző/Lajos könyvek nekem mindig beváltak. Ugyan így az azóta már megszűnt, de példányonként rongyosra lapozgatott Mester Kukta magazinok.
Amikor az ember alkotna, akkor nem mankóra, hanem ugródeszkára van szüksége. Itt egyetértek néhány előttem szólóval, inspirációs anyag kell. Erre nekem az Oliver könyvek, magyarok közül Segal Viktor könyvei jöttek be.
De ebben a kategóriában vannak elrettentő ellenpédáim is. TV-ben imádtam a Két duci hölgyet, de a könyvük számomra használhatannak bizonyult. A másik számomra használhatatlan a Top séfek, éttermek... című könyv. Szép, rendezett, de annyira high end, hogy a közel 100-ból még egy remekmű sem indított el bennem fantáziálgatást.
Amúgy minden szakácskönyv olvasgatás olyan időpazarlás, mint amikor az ember kilóg a nyugdíjas otthonból a parkba a padra, hogy bámulja az elsétálő gyönyörű nőket: Az élet úgy sem elég hosszú hozzá, hogy mindet megfőzzünk, sőt talán még ahhoz is kevés, hogy elképzeljük, mit tennének velük...

azur elefánt 2011.06.02. 11:00:25

Kevés szakácskönyvem van. Amit viszont megveszek, azt meg is "eszem". Vagyis az első betűtől az utolsóig elolvasom. Aztán mégegyszer elolvasom. Aztán mégegyszer és mégegyszer. Így megérzem a hangulatát, az ételek lényegét, mögöttük az embert. Minden olvasásnál egyre mélyebben enyémmé válik a könyv, az ember, az ételei. Minden újraolvasáskor más lesz a szöveg, mert aki olvassa, már nem ugyanaz. Ez egyfajta varázslat, átlényegítem a könyvet magamra. És csak ezután főzök belőle. Akkor már nem a betű vezet, hanem maga az étel s ami mögötte van: maga az a kultúra, az a közeg, amiből született.
A Casa Moro-ba azonnal beleszerettem. És ez a szerelem máig is tart.
Horváth Ilonát egyfajta alapnak tartom, mert bár modernizálásra szorul, kár lenne ha végül annyira globalizálódna a magyar konyha, hogy már pl. egy tökfőzeléket sem tudnánk megfőzni. Bár ezen a téren elmaradásaim vannak, a Czifray könyvét be kéne szereznem, és a Horasz által bemutatott másikat is.

Attilajukkaja 2011.06.02. 11:33:09

A valasz sokban mulik azon, kinek veszunk/adunk egy szakacskonyvet. En mar annak idejen is sokat sundorogtem anyam (varosban), de foleg nagyanyam korul(falun)a konyhaban, igy anyam egy puha kotesu Horvath Ilonaval engedett utamra a nagy betus Eletbe. Es ez akkor elegsegesnek is bizonyult.
Azota en is korbeettem es korbefoztem a vilagot, mivel tob orszagban is eltem huzamosabb ideig. A szakacsmuveszet irant pedig nem lankadt a csodalatom es a lelkesedesem. Ezt tobben tudjak rolam es gyakran lepnek meg egy-egy erdekes szakacskonyvvel. Ezek kozul azokat szeretem leginkabb, amelyekben sok szep kep van, minosegi papirra nyomtatva, minosegi technikaval :o)
Mert ma mar inkabb inspiracionak veszem le ezeket a polcrol, ezert fontos, hogy jolessen kezbe venni, belelapozni. Ha talalok valami erdekeset, altalaban ugysem kovetem pontosan a receptet, hanem improvizalok.
Eletem soran pedig mar beszereztem azokat az alapmuveket, amikre szuksegem volt. Ezek altalaban kepek nelkuli, durva papirra nyomtatott paperback kiadasok (mint a Horvath Ilonkae volt) pl. az indiai ayurvedikus konyharol vagy a New York allambeli Moosewood Restaurant receptjeibol.
De Vancsa szakacskonyveit mindenkinek tudom ajanlani ;o)

Attilajukkaja 2011.06.02. 11:37:20

@kuktabúvár:

Most latom, picit hasonlo felfogasban irtunk.

"minden szakácskönyv olvasgatás olyan időpazarlás, mint amikor az ember kilóg a nyugdíjas otthonból a parkba a padra, hogy bámulja az elsétálő gyönyörű nőket"

Ezen jot vigadtam :o))))))
De ugy velem, ez sem idopazarlas, ha utana felspanolva hazame'gy es jol megrakod a zasszonykadat, amennyire tudod ;o)
Mert nalam kb. ez a helyzet a szakacskonyvekkel.

Attilajukkaja 2011.06.02. 11:40:29

@jj:

"egy Horváth Júliát biztos nem vennék meg"

Ki az a Horvath Julia?

Amugy, a baranyt jol elkesziteni nem is olyan konnyu dolog! Gratulalok, ha kezdokent jol sikerult.

jj · http://sajtol.blog.hu 2011.06.02. 11:49:51

@Attilajukkaja: nem direkt volt, szóval, őőő, Ilona. (ciki, bocsánat)

Az, hogy csak nézegetni szoktam a szakácskönyveket, azért nem azt jelenti, hogy kezdő vagyok, csak hogy nem recepteket követve főzök legtöbbször, csak úgy önfejűen (: De bárányban valóban nem voltam jártas, köszönhetően az (egyre lazuló) félvegaságnak, ennek ellenére jó lett!

robull1982 2011.06.02. 12:04:10

Szerintem egy szakácskönyv sok mindenre lehet jó. Pl egy Horváth Ilona könyv arra is jó lehet hogy egy nem gyakorlott háziasszony is meg tudjon főzni egy lecsót, A Heston féle könyv arra jó, hogy tapasztalatot szerezzen az aki már tud lecsót főzni, de nem tudja honnan ered és nem látta csúcsgasztronómiai tálalásban. A jó könyvek sokak számára hasznos lehet de szerintem csak az tudja eldönteni hogy jó e a könyv aki már tudja az alapokat. Egy szakembernek is jól jöhetnek a könyvek ha nem csinált még olyat abból a fajtából stb. Vagy csak egyszerűen érdekli a kolléga vagy konkurencia véleménye adott ételekről. Millió féle képpen meg lehet közelíteni a szakácskönyv témát. Én például szeretem a Gordom Ramsay könyveit.....lapozgatni, mert nálunk némely alapanyag vagy nincs vagy annyira drága, hogy értelmetlen megcsinálni. Némely ételét viszont szép kis kerti veteményesünkből át lehet alakítani, ha szeretjük a kisérletezést. Jamie Oliver kicsit lágyabb tanítóbb karakter. Neki a tv-ben is mennek jó műsorai viszont ugyanúgy kapkod mint Ramsay...egyébiránt több információt közöl. Van Floyd a piás szakács....hagyjuk, rajta derülni jó, viszont ott van Giorgio Locatelli könyve ami utánozhatatlan a maga nemében. Nekem most ennyi jutott eszembe.

Attilajukkaja 2011.06.02. 12:09:20

@jj:

Gondolom Julia Child jart az eszedben, amikor Horvath Ilona konyvere gondoltal :o)

Es bocs, hogy lekezdoztelek. Valamiert igy jott le nekem az irasod. Mea culpa!
Amugy kb. masfel eve, valaki hozzam vagott egy nyuzott, kizsigerelt, kb. 10 kilos szopos barany tetemet. Nem vagyok egy husevo, ezert komoly gondot okozott az elkeszitese. Annyira kicsi volt az allatka, hogy a bordaival nem is nagyon tudtam mit kezdeni. A belsosegek (maj, tudo, vese, stb.) meg mindig a melyhutoben csucsulnek. Talan valami levest keszitek belole Punkosdre (???). Minden javaslatot sziiiiiiivesen fogadok!
Egy megtermett barany (ami nalunk mar majdnem birkat jelent neha, he-he), tobb lehetoseget nyujt.
Kar, hogy a magyar ember nem nagyon eszi a baranyt/birkat. Pedig a korulottunk levo orszagokban mindenhol nagyon megy!

jj · http://sajtol.blog.hu 2011.06.02. 12:20:23

@Attilajukkaja: Szerintem egyébként Kudlik Júlia itt a hunyó, nálam valahogy egy kalap, de Julia Child már más tészta, őt bírom (:
Én kis báránycsülköket vettem, comb már nem maradt Józsinál, mire szombat délben kicaplattunk a csarnokba... A vegaságot azonban nem bírom levetkőzni, a csülkök mellett sült zöldség sokkal-sokkal finomabb lett, mint maga a hús, ami egyébként nem lett rossz, csak kicsit olyan... egyhangú.

A másik kedvenc szakácskönyvem még nem jelent meg Magyarországon, a dublini Cornucopia vega étterem adta ki Cornucopia címmel, stílusában tiszta Casa Moro, csak hús nélkül. Az éttermet is imádom... Na ez megint egyike a kevés könyvnek, amiből már követtem hűen receptet (:

Attilajukkaja 2011.06.02. 12:49:35

@jj:
Nem vagyok igazi vega, csak nem eszem hust mar tobb, mint husz eve. A halat es mas tengeri/vizi cuccokert viszont nagyon odavagyok (emlosok kivetelevel!).
Hust is rendszeresen keszitek (evi ket-harom alkalom husz+ even keresztul mar egy rendszer, nem igaz?), foleg baratoknak, csaladnak. De soha meg sem kostolom. Annyira mar vagyok rutinos, hogy fejben is tudjam fuszerezni az eteleket :o)
A baranynak pedig mar az illatabol is ereztem, hogy ez valami mas, szokatlan aroma. A szuleim is nagyon masnak eltek meg. De izlett nekik!
A szakacskonyv javaslatodat pedig megjegyzem. Koszonom!

ehran 2011.06.02. 14:15:23

Locatelli és Keller (Bouchon) könyve példaértékű szerintem a "hagyományos" szakácskönyvek műfajában, de nagy kedvenc még Blumenthal is, amúgy meg a Szakácsok könyve valamint Robert L. Wolke A tudós szakács c. műve.

Attilajukkaja 2011.06.02. 14:18:21

@jj:

Azota okosodtam, mert raneztem a blogodra. Tenyleg nem vagy kezdo! A lengyel uborkas levesed jo otlet. Meg is csinalom hamarosan. Lengyelorszagban gyerekeskedtem 5-6 even keresztul es TENYLEG nagyon szerettem az oviban a savanyu uborka-, valamint a ceklalevesuket :o)))
Ennek a nyari, hideg valtozatat is.
Ja, es a lengyelekhez nalam meg Kubica es Chopin is idetartozik,....de ez mar opcionalis. A Lolka es Bolka viszont kotelezoen IGEN ;o)

jj · http://sajtol.blog.hu 2011.06.02. 14:35:30

@Attilajukkaja: Örülök, hogy megnézted a blogot, de ez egy közösségi blog, a bejegyzés tetején lehet látni, hogy melyik post kitől származik - a lengyel uborkaleves például pont nem tőlem (:

Attilajukkaja 2011.06.02. 15:01:15

@jj:
Lattam.
Csak annyit akartam mondani, hogy tenyleg nem lehetsz kezdo, ha irsz egy ilyen blogra. Lasd, nem voltam feluletes, utananeztem :o)
Az ubilevest pedig juszt is megcsinalom!!!!! Es a Lolkat$Bolkat oda is beirom.

Attilajukkaja 2011.06.02. 15:16:05

@jj:
Na jooooo... Elarulom, hogy lattam, hogy ez egy kozossegi oldal, de annyira mar nem figyeltem oda, hogy az uborkas recept nem a tied :o[

Lacusru 2011.06.02. 18:03:29

Tetszett a riport, de nem mindenben tudok egyetérteni a megszólalókkal. Lehetséges persze, hogy nekem voltak anno "nem átlagos" tanáraim, de vannak dolgok, amik szinte belevésődtek az agyamba, kitörölhetetlenül.
Kezdeném rögtön azzal, melyet az egyik kedvenc tanárom hangoztatott elég gyakran. Lehetséges, hogy azért is hagyott bennem mély nyomot ez a mondat, mert igen is egyetértek vele?
"Majd akkor mondhatjuk el a társadalomról, hogy jól élünk, ha megengedhetjük magunknak azt, hogy legalább napi két főétkezést házon kívül bonyolítsunk" Persze, nekünk vendéglátósoknak (szolgáltatóknak) is ez lenne az érdekünk. Ne járj bevásárolni, ne főzz otthon, ne mosogass, stb. Reggelizz egy kávéházban, ebédelj egy bisztróban és vacsorázz egy kellemes étteremben. A hétvége pedig legyen a családé, főzzetek együtt, közösen valami egyszerű de finom ételt. Utópia? Remélem, hogy nem az :-)

No, de itt most ugye a szakácskönyvekről volt szó. Számomra is egy szakácskönyv csak pusztán olvasni való. Érdekes átlapozni, beleolvasni, fejben "megfőzni" az ott leírtakat. De itt véget is ért a dolog. Ha más főztjére vágyom, akkor választok egy éttermet, ahol ehetek valami kedvemre valót. Ha a saját főztömre vágyom, akkor pedig legyen szíves senki sem beleszólni abba, hogy mit és hogyan készítek el. (persze időről időre felbukkannak a különböző helyeken olvasott ötletek, tanácsok főzés közben - de ugye azok egy picit át is alakulnak az ember fejében, mondhatni hozzá formálódnak a személyünkhöz)
Tehát röviden és tömören, a szakácskönyvre a konyhában semmi szükség nincsen. Na jó, ez így nem igaz! Mert a hűtő melletti falszakaszon van egy nagy könyvespolc, ahol kizárólag csak szakácskönyvek sorakoznak. (bevallom, valamikor 6-7éves koromban, életem első palacsintáját Horváth Ilona szakácskönyve alapján sütöttem - de ahogy vissza gondolok, azóta sem főztem soha semmit recept alapján, és nem is fogok soha)
Ettől függetlenül idén is már két új szakácskönyvvel bővült a polc, az egyiket már nagyjából ki is olvastam. Miközben a recepteket böngésztem, eltároltam a fejemben pár dolgot, sőt, néhány receptet be is jelöltem! Azokat még párszor meg fogom fejben főzni, majd a könyvet felteszem a polcra, és a saját ízlésemnek megfelelően elkészítem a kiszemelt ennivalót :-)

Személyeskedni nem szeretnék, nem vagyok én senki, tehát nem érzem úgy, hogy megtehetném. Ettől függetlenül persze megvan a magam véleménye. Nagyon sok "neves" vagy mondjuk inkább "ismert nevű" ember ír szakácskönyvet. Sokuknak köze nincs szerintem a szakmához, sokuk csak botcsinálta "sztárok". Hát, azokat a könyveket a könyvespolcomon sem szeretném látni! Vannak viszont olyan nem szakmabeliek által írt, főzésről, ételekről szóló könyvek (szándékosan nem nevezem szakácskönyveknek), melyek a stílusuk miatt mégis kellemes olvasmányt, szórakozást biztosítanak az olvasónak.
Bocsánat a terjedelmes hozzá szólásért, de nem sikerült rövidebben összefoglalni a véleményemet hirtelenjében...

Attilajukkaja 2011.06.02. 18:13:17

@jj:
Te JJ! Irtam.
Es tecccik a blog :o)

Attilajukkaja 2011.06.02. 18:29:06

@Lacusru:

Szinte ugyanazt olvastam toled, mint amit mar magam is leirtam.
En is egy senki vagyok, ezert nagyon szivesen olvastam egy masik Senki gondolatait (Ha veletlenul kiderulne, hogy te egy hires szakacs vagy, akkor egy veres lofejet talalsz holnap az arany agynemudon!!!).

A lenyeg, hogy te semmilyen szakacskonyvet sem ajanlottal.
Meg mielott azt hinned, hogy a cinizmus szol belolem, megnyugtatlak, hogy egyaltalan nem!!!! Vegre valaki, aki egyszeru es ertheto modom magyarazta el, miert nem a szakacskonyvek hatarozzak meg a mai vacsinkat.

Bombanoo 2011.06.02. 20:07:51

Szerintem főzni gyakorlatból lehet megtanulni leginkább, olyan ez, mint a nyelvtanulás. Imádom az esztétikus, nyálcsorgató képeket a szakácskönyvekben, de guideline-ként használom őket és nem bibliaként. Horváth Ilona egy remek kis segédlet, ha épp megakad valaki a képletben. Főzni az tud, aki kreatív - "mi van a hűtöben, vagy a szekrényben" elvet folytatom, de nem mondom, hogy néha nem állok neki bevásárolni egy speckó, órákon át készülő, sok alapanyagos csodának. Szakácskönyvet anno anyukámnak vásároltam, akinek sosem volt persze rájuk szüksége, de nekem remek szórakozást nyújtottak, amikor nem épp vele főztem, vagy az étteremben nyüzsögtem. Nemzetközi ételeket szeretem otthoni köntösben akár, inspirációnak meg legyenek inkább az éttermek. Osztom András véleményét..Mindenképpen a jó, akár drágán, akár olcsóbban, de semmiképpen sem rossz egy vagyonért. Azért dühös vagyok.

Lacusru 2011.06.03. 00:12:18

@Attilajukkaja: Köszönöm, és ne haragudj, nem szerettem volna ismételni a szavaidat... pusztán csak a nyers, éppen megfogalmazódó véleményemnek adtam hangot! Utólag átolvasva, lenne rajta egy-két javítani való :-)

Attilajukkaja 2011.06.03. 12:51:28

@Lacusru:
Mar miert haragudnek? Orulok, hogy nem vagyok egyedul a velemenyemmel :o)

Attilajukkaja 2011.06.03. 17:21:09

@Lacusru:

"Majd akkor mondhatjuk el a társadalomról, hogy jól élünk, ha megengedhetjük magunknak azt, hogy legalább napi két főétkezést házon kívül bonyolítsunk"

Jo. Nekem napi egy is eleg lenne.
Ugyanakkor Kinaban az a normalis, hogy mindharom foetkezest hazon kivul bonyolitjak le. Egyreszt a lakhatasi helyukon (barmit jelentsen is ez), nincs modjuk fozni. Masreszt, csaladok allnak arra ra, hogy nagyon olcson ezt megvalositsak. Naluk az utcai etkezes (kifozdek) egy szukseges rossz.
Amikor a kinai vendegeimet elvittem nalunk vagy Olaszorszagban egy kiulos vendeglobe, csak tatottak a szajukat. Tanult, viszonylag jomodu kinaiakrol van szo,...megis ugy tartottak, hogy az a tarsadalom el jol, amely polgarai megengedhetik maguknak, hogy sajat konyhat vezessenek.
:o))))
Vicces,...de most a kormany is probal nyitni Kelet fele (Oroszorszag, Kina, ?). Nem art, ha rahangolodunk ennek a kulturanak a sajatossagaira is!!!

Lacusru 2011.06.03. 18:27:49

@Attilajukkaja: Nem csak Kínában ez a módi. Japánban is pl. (de erről András tudna igazán sok szépet és jót mesélni) Ahol nem pazarolnak az emberek olyan sokat lakhatásra, mint mi Európában, ahol picike lakásban laknak az emberek, melyet gyakorlatilag csak alvásra és tisztálkodásra használnak... azokban az országokban elképzelhetetlen lenne másként az élet. Gyakorlatilag csak házon kívül esznek, a barátokkal kizárólag csak nyilvános helyen találkoznak, stb.
Mi teljesen másként élünk. Sajnos.
Elsősorban hatalmas luxus és pazarlás, ahogy mi élünk. Másodsorban pedig, a napi szükségleteink kielégítéséhez jóval több kétkezi idegen munkaerőt vennénk igénybe. Ezáltal, sok ember jutna munkához, megélhetéshez, ráadásul nekünk is egyszerűbb lenne az életünk. Ami a legizgalmasabb, hogy ehhez elegendő lenne annyi, amennyit megspórolunk a rezsin, a "hatalmas" lakásaink fenntartásán...

Érdemes ezen elgondolkodni szerintem... igaz, nem lehetne átnevelni egyik napról a másikra az embereket... de talán szépen lassan eljutunk majd mi is oda, hogy nem azért dolgoznak sokan egy életen át, hogy legyen egy hatalmas, kihasználatlan házuk + autójuk, melyeknek egy életen át fizették a hiteleit (jó esetben). Nem teljesen normális dolog... no de jujjj, de elkanyarodtam az eredeti témától :-)
Bocsánat!

Savior 2011.06.04. 11:32:03

@Lacusru: Nem értem, miért is lenne jó nyúlüregekben lakni, mint a japánok. Sőt, hidd el: nem jó. Az embernek azért van otthona, hogy legyen egy biztonságos, kényelmes pont az életében. Ha neked erre nincs igényed, oké, de a legtöbb embernek van. Még a japánoknak is.

Mellesleg három probléma az okfejtéseddel:
1. A legtöbb család Mo-n sem 200 négyzetméteren lakik, hanem mondjuk egy négytagú családra jut 60-80 nm. Ez nem sok.
2. Az autó nagyjából feleslegességéről egyetértek, de ez sem a példádat igazolja, mert lehet, hogy a japánok nem laknak nagy házakban, de kocsijuk van, egy családnak alkalmasint több is.
3. Végül pedig, hidd el, a japán rezsi sem kevés, pl. a szigeteletlen házak miatt...

Attilajukkaja 2011.06.06. 11:40:58

@Lacusru: @Savior:

Bocs, hogy csak most valaszolok :o)
A kicsi-nagy lakas/eletter nem akarat vagy sajatsagos kulturalis megfontolasok miatt alakult ugy, ahogy. Ennel prozaibb okai vannak, amit nem fejtek ki, mert magatoktol is tudjatok, mire gondolok. Japan filmekben is lathatjuk, hogy vannak azert tagasabb hazak/lakasok, de az egy atlagember szamara ott szinte megfizethetetlen.
Kina kicsit mas teszta (vagy rizs, he-he), mert ott az allam bacsi a fejlettebb regiokban tamogatja a nyugati stilusu lakasok epiteset, mert tenyleg hozzatartozik a normalis mentalhigieniahoz egy bizonyos eletter es mas higienias viszonyok is. Hogy ezt kiknek "biztositja", az pedig ott egy politikai dontes (pl. az egyetemi tanarok eseteben).
Japanban nem jartam, de dolgoztam pl. Del-Koreaban, akik nem kommunistak es tudva levoen nagyon pedaloznak azert, hogy utolerjek Japant. Ott is divik a szaktudas tamogatasa, a nyugati "ertekek" bevezetese, a szocialis juttatasok kiterjesztese azokra, akikben fantaziat latnak. (Ez utobbi pedig szinten politikai dontes.)

Szoval en osszegyurnam a kettotok gondolatmenetet. Nyilvan szukseges egy bizonyos eletter, intimitas kialakitasa minden kulturaban, es mi valoban elhetnenk szerenyebben is, mert mi sem nagyon engedhetjuk meg magunknak azt, amit most meg annak velunk. Sajnos, a dekadencia nem erre torekszik, mert a boldogsagot mashol veli felfedezni/elerni, mint egy szigoru korlatok koze szoritott tarsadalom. De az is igaz, hogy a Zemberek nem tanulnak, csak a sajat hibajukbol, ezert egy dekadens kultura sem tudott fennmaradni ezeddig :o)
Sajat hibabol tanulni tarsadalmi szinten pedig altalaban keso. En igy latom.
Adja az Isten, hogy ez most ne igy legyen!

Visszaterve a hazon kivuli etkezesekre. Amikor az USA-ban dolgoztam, siman megtehettem, hogy naponta egyszer vendegloben etkezzem. Ott is ugyanazt csinaltam/dolgoztam, mint itthon vagy Kinaban, megis ugy adodott, hogy mindket -elegge eltero- orszagban megengedhettem magamnak ugyanazt az etkezesi luxust.
Csak itthon nem :o[
??????????

Savior 2011.06.06. 13:07:56

@Attilajukkaja: A legtöbb dologban egyetértünk, ezért arra nem is reagálnék. Inkább a kérdésre (vagy kééééééééérdésre) válaszolva, te tényleg étteremben ettél naponta, vagy afféle kifőzdében/dinerben? Mert Japánban én is jártam az utóbbiakba naponta, és egy ösztöndíjból is röhögve kicsengettem, de azért amit ott étteremnek hívnak, azt nem tudtam volna ilyen gyakran felkeresni. És most ez egyáltalán nem minőség kérdése, mert pl. az egyik már inkább étterem kinézetű helyen szerintem min. bib gourmand szintű kaja volt 1000-1500 jenért, hanem inkább az, hogy az adott társadalom mit tekint természetesnek és mit "luxusnak". Szerencsére már nálunk is terjednek a viszonylag olcsóbb ebédmenük, ami talán megfelelhet a keleti kifőzdének mind minőségben (na jó, itt még kell teperni), mind elérhetőségben.

Attilajukkaja 2011.06.06. 13:23:58

@Savior:

Valtozo volt. Gyakran kifozdekbe, maskor pedig valodi etterembe. Ebedre ugyanis kb. fe'laron adtak azt, mint vacsira normal aron. A napi menurol nem is beszelve! Be voltak rendezkedve az ebedelos jovevenyekre. Az amerikai szendvicses helyekrol nem is beszelve! Kar, hogy kis hazankban senki nem nyitott meg olyan igazi jooooo szendvicses helyet :o)
A Subway azoknak egy enyhe utanerzete csupan....
A hetvegeken persze inkabb este jartunk el kulonbozo ettermekbe. Minden orszagban. Es az sem volt megerolteto a budzseknek.
Szeretnek egy olyan Magyarorszagot, ahol minden hetvegen legalabb egyszer a csaladok elmehetnenek egy etterembe! Nem csak a Zasszonynak kellene kevesebb hazimunkat vegeznie, hanem tagulna a gasztrolataskoruk is. Foleg, ha bemereszkednenek egy-egy igazi etnikus etterembe is. Nekem az ilyesmi mindig nagy-nagy elmeny!
De ez legalabb akkora illuzio, mint a ket szoba, harom gyerek, negy kerek...., vagy hogy is volt az?

Lacusru 2011.06.06. 16:24:37

Ha jól értelmezem az előttem szólókat, akkor egy végeredményre jutottunk mindannyian :-) Itthon valami nem teljesen oké.
Persze, kinek mi a fontos egyébként. Van akinek a drága autó fontos a parkolóban (viszont remegve lesi az árfolyamot a havi törlesztő utalása előtt, és csak 2-3k-ért tankol hetente, mert ennyire futja) van akinek a luxus lakóparkos lakás (aminek a közös költségéből egy 4fős család kosztolhatna) és van akinek a hasa! Vagyis az, hogy jót és jó helyeken egyen.
Sokan mondják, szerencsés az, aki mindent megtehet. Elfogadom, közrejátszik benne egy pici szerencse is, de összességében az a helyzet, hogy meg kell érte dolgozni, tenni kell érte...

A minden nap "étteremeben" evéshez jegyezném meg, hogy évekig éltem egyedül. Háztartást pedig nem azért vezettem, mert szükségem volt rá, hanem azért, mert igényem. Pár hónap után a fülemen folyt ki a sok vacak, amit meg akartak velem etetni! Pedig szó szerint az volt az elképzelésem, hogy egy villát sem koszolok össze otthon, ameddig csak lehet. Nekem nem ment a dolog... néha idő problémák miatt is, de leginkább azért, mert minden untam már. Olyankor jött a piac, a bevásárlás, és a főzés... nem a legjobb egyedül főzni, enni meg pláne nem! de rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb, mint amit az etetőhelyeken adnak.

Bevallom, néha beültem egyedül jobb helyekre is kajálni, de egyedül az sem jó ám! Eleve sok helyről kinézik az embert, amiért egyedül van... nem értik miért? pedig nem értem, mi olyan furcsa benne! Másrészt rengeteg idő. Napi 14-16h meló mellett valahogy nincs kedve az embernek órákat evéssel tölteni.

Én olyan Magyarországot szeretnék látni, ahol heti 5 alkalommal étkezik a család minden tagja meleg ételt házon kívül (csumizik) és mellette legalább heti 2-3 alkalommal étkezik együtt a család, étteremben. Az Anyu pedig évente 2-3x ünnepi alkalmakra főz otthon valamit, de egyébként a konyhában csak napi pár percet tölt el :-)

robull1982 2011.06.06. 16:27:15

@Attilajukkaja: Tegnap főztem báránypörit (viszont csak most olvastam mit írtál:-) Ha legközelebb ilyet kapsz bográcsba minddel só,bors, pirospaprika kakukkfű paprika paradicsom v hagyma sok foki stb....:-)

Lacusru 2011.06.06. 16:31:27

@Savior: Japán... hmm :-) nem lehet semmivel sem összehasonlítani azt az országot!
Néha nem is értettem, hogy lehet olyan olcsón kínálni egy-egy menüt, bentot... a boltban a hozzávalók többe kerültek volna egyesével megvásárolva.
Nekem a kedvencem az náluk, hogy minden sarkon árulnak valami enni-inni valót... milyen sok embernek van így munkája? Rengetegnek! Ráadásul mindenki jól jár, mert mindenütt olcsón lehet eszegetni, ráadásul jót és finomat.
Ami elsőre meglepett, hogy kár a vasútállomáson bevásárolni utazás előtt... jön a kis aranyos hölgy a sinkanzenen, árul enni-inni valót elég szép választékban, és itt a lényeg: ugyan azon az áron adta, mint az állomáson lévő üzletben! Elsőre meglepett, aztán elkezdtem odafigyelni. Pici árkülönbségek tapasztalhatóak voltak, főleg az automatáknál. (turistagyáraknál picit drágább volt az innivaló)

Attilajukkaja 2011.06.06. 16:40:09

@robull1982:

Koszi! Aranyos vagy!

Szopos baranyt remelhetoleg sohasem kapok tobbe. De a tanacsodat megjegyzem magamnak.
A lenyeg, hogy ez a barika olyan kicsi volt, hogy meg Jezus is megsajnalta volna! Bogracsban meg a csontja is szetolvad :o)

Mara csak a belsosegek maradtak a melyhutoben. Ha semmi jotanacs nem erkezik ezekkel kapcsolatban, akkor leves lesz belole!!!

Attilajukkaja 2011.06.06. 20:15:09

@Lacusru:

Sokban ertunk egyet.

"egy végeredményre jutottunk mindannyian :-) Itthon valami nem teljesen oké"

Ezt igy nagyon frappansan megfogalmaztad! Miniszterelnoki evertekelo beszednek is beillene :o))))

"Persze, kinek mi a fontos egyébként"

Szerintem nem azon evodik mostanaban az orszag nagy resze, hogy auto vagy nyaralo, luxusnyaralas vagy gourmet etterem, hanem sokkal egyszerubb problemakon. Persze, csak ugy gondolom. Tudni nem tudhatom.
Egyedul en is eltem egy darabig, de maganyos sohasem voltam. Ha neha magamnak foztem, az a frenetikus kiserletezesek ideje volt. Nem is bantam. Ha pedig meguntam az egyedulletet, meghivtam nehany havert vacsira. Mindig volt ra jelentkezo.
A fozest-sutest sohasem tartottam valami tehernek, hanem inkabb kikapcsolodasnak. Ez a mai napig igy van. Vagyis a dolog nem kor- vagy nemfuggo, hanem beallitottsag kerdese.
Ha veletlenul ugy adodott, hogy egyedul kellett beulnom valahova ebedelni, en is ugy erztem, hogy KINEZNEK engem. Pedig szo sem volt rola :o) En neztem ki onnan sajat magamat, a tobbiek ram sem hederitettek!

"Én olyan Magyarországot szeretnék látni, ahol heti 5 alkalommal étkezik a család minden tagja meleg ételt házon kívül (csumizik) és mellette legalább heti 2-3 alkalommal étkezik együtt a család, étteremben."

En olyan Magyarorszagot szeretnek latni, ahol minden gyerek kap napi egyszeri meleg kajat. Es van csaladja. Hatasvadasz? Demagog? Az. De attol meg igaz!!!!!