Gasztrotúra a konyhában: Japán
2010. december 06. írta: világevő

Gasztrotúra a konyhában: Japán

Aki járt már Japánban, azért eszik japán ételeket, hogy nosztalgiázzon, aki nem járt még, azért, hogy még inkább úgy érezze, el kell egyszer mennie. Erre valóban egyértelműen szükség is van, a veszély csak annyi a dologban, hogy egy első látogatás nem azt eredményezi, hogy ki van pipálva az ország, legalábbis az esetemben sokkal inkább az derült ki a 3-4 hetes túrám alatt, hogy fájdalmasan keveset tudok erről a fantasztikus országról, ahol ráadásul csillagos ötöst érdemelnek a vendéglátóhelyek egytől-egyig. [korábbi japán posztjaim: zseniális halpiac, kobe steak Kobéban és fuguevés]

granturizmó!: IMG 3319

 A képen egy cápabőrből készült wasabi-reszelő látható, amin körkörös mozdulatokkal reszelgetve a sushik kötelező tartozékát, a legfinomabb hagyományos vagy akár high-tech reszelőknél is jobb, és főleg autentikusabb eredményt kapunk. A kis eszköz Várvizi Péter, séf magángyűjteményének egyik büszkesége. Az ő neve pedig több kiváló étterem kapcsán is ismerős lehet, a közel múltig például a - nagy kedvenc - balatonszemesi Kistücsök tanácsadó séfje volt, októberben pedig a szintén méltán híres pécsi Enoteca Corsóhoz igazolt. Ezúttal azonban a tanári erényeit csillogtatta. Nem a Kodolányi főiskolán jártam, ahol szintén tanít, hanem a Csillagánizs Főzőiskolában, ahol Japán gasztronómiai utazás címmel igyekezett átadni ottani tapasztalatait, na meg persze rengeteg sztorit is mellé.

granturizmó!: IMG 3335

A Csillagánizs az egyre szaporodó főzőiskolák mezőnyében az egyik állócsillag, alapvető különbség a többséghez képest, hogy itt nem főzőbemutatókon, főzőshow-kon lehet részt venni, hanem valódi gyakorlaton, ahol az erősen limitált létszámú közönség tényleg próbára teheti magát. Páronként egy-egy komplett munkaállásban dolgozva elkészítik az összes ételt. Ennek megfelelően zajlott ez a japán óra is, aminek során jó néhány japán fogást átvettünk, néhány kevésbé ismert mellett két nélkülözhetetlen klasszikust: a sushi rizs készítését is igénylő sashimit és a japánok életének állandó szereplőjét, a fantasztikus miszólevest. 

granturizmó!: IMG 3367

Az óra szokás szerint az elkészült ételek elfogyasztásával zárult, talán mondanom sem kell, hogy ez a kedvenc részem, étteremben is, de főzés után még a jól végzett munka felett érzett büszkeség is növeli az élményt, priceless.

Így nyomtam:

Itt látszik a Csillagánizs aktuális órarendje, de igencsak résen kell lenni, mert pillanatok alatt betelnek az órák.

További fotók az óráról:

Nem tudja valaki, hogy hol lehet kapni valódi, friss wasabit Budapesten?

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagevo.hu/api/trackback/id/tr582495657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

justblaze 2010.12.14. 19:56:56

A Törökvészi és a Kapy út sarkán van egy japán bolt, mintha ott lehetne kapni....

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2010.12.14. 19:59:58

@justblaze: abban a japán-koreaiban? köszi, megnézem!

justblaze 2010.12.14. 20:16:33

igen, de nem vagyok benne 100 %ig biztos. Ha nincs is nekik, akkor biztosan meg tudják mondani, hogy hol lehet kapni!

világevő · http://vilagevo.blog.hu 2010.12.14. 20:35:35

@justblaze: köszi, megnézem izgalmas bolt az amúgy is!