Daniel Berlin neve még csak az igazán hozzáértők számára cseng ismerősen itthon, pedig az új északi konyha egyik legfontosabb figurája a svéd séf. Akinek az éttermébe szinte lehetetlen bejutni, viszont hamarosan Budapesten fog főzni!

Daniel Berlin saját magáról elnevezett éttermébe már csak amiatt is nehéz bejutni, mert nem egy nagyvárosban, hanem a Skåne Tranås nevű településen van. És ide nem csak az talál nehezen közvetlen repülőjáratot, akinek nincsenek ilyen speciális karakterek a billentyűzetén. Aztán némi kutakodás után kiderül, hogy alapvetően ez az akadály még legyőzhető lenne: Malmöbe repülve autóval vagy akár vonattal is mindössze egy órányira van a pár száz fős lakosú falu, de van egy ennél keményebb probléma is: a foglalás.
Az ugyanis jelenleg épp június közepéig van megnyitva, azaz 5 hónapra előre, és egy darab hely sincs addig szabadon, mindegy, hogy vacsora vagy ebéd lenne a cél...

És ez így megy mindig, aki a következő időpontok megnyitásánál pont lesben áll a gépén, annak van egy kis esélye, hogy bejusson, spontán látogatásról szó sem lehet. Ez egyébként eléggé zavarja is a séfet, azt mesélte nekem, hogy kifejezetten katasztrofális, hogy hiába érkezne mondjuk egy fontos ember, séf, barát, vagy családtag, egyszerűen nem tudja megoldani a leültetésüket, mert a mindössze 25 fős étterem már teljesen tele van! Viszont nem engedheti meg magának azt, hogy üresen álljanak asztalok, mert a 300 fős faluból nem számíthat természetesen véletlenül beeső vendégekre. Azt egyébként megkérdeztem, hogy mit szól a falu ahhoz, hogy egy ilyen sztáréttermük van, rettentő büszkék, de nyilván nem engedhetik meg maguknak, hogy itt egyenek, az árak is elég magasak, de a foglalás nekik sem egyszerűbb. Annak érdekében, hogy azért mégis tudják, milyen ételek is vannak itt, Daniel 1-2 évente "nyílt napot" tart a helyiek számára, ahol kb egy mekis menü áráért megvendégeli a falut, szoktak is ilyenkor jönni, aki csak él és mozog! 

Aki bejut, onnantól már könnyű dolga van egyébként, nem kell sokat nézegetni az étlapot: ahogy a csúcséttermekben igen gyakori, egyetlen választása van, hogy kér-e a kóstoló menühöz italkíséretet (bor vagy juice), vagy nem. Nekem tavaly egyszer volt már egy fix helyem, amit végül egy másik utazás miatt sajnos le kellett mondanom, így első kézből még nincsenek élményeim az étteremből, de ezt igyekszem pótolni hamarosan, ugyanis elég sok komoly külföldi foodie  barátom a legnagyobbak közé sorolja Danielt. Akivel így egyelőre nem Skåne Tranås-ban, hanem Budapesten találkoztam, ugyanis itt járt pár napot, hogy egy budapesti vacsoraesthez mádi borokat kóstolgasson. Így az ételeiről egyelőre nem is tudok írni, pedig nagyon izgalmas a koncepció, egy igazi családi étterem, ahol a szülők a helyi elektromos művektől léptek ki, hogy a fiuk munkáját támogassák, aki úgy döntött, hogy sikerei csúcsán otthagyja az elegáns malmöi étterem séfpozícióját, ugyanis elege lett az üzemszerű működésből, hiába volt 50 fős csapata, inkább egy intimebb helyen akart érvényesülni, ahol kapcsolatba kerül a vendégekkel, és logisztika és szervezés helyett foglalkozhat azzal, amit a legjobban szeret: a főzéssel. Ez lett Daniel Berlin Krog. 

Akivel most azért találkoztam, mert a Mák bistro - mint a legnagyobb magyar nordic cuisine rajongót - felkért, hogy kísérjem el őket Mádra, ugyanis a Danielt éppen vitték kóstolgatni. Nyilván nem kellett sokat gondolkoznom ezen, azonnal igen mondtam, így szombat hajnalban már együtt robogtunk a hóval borított M3-on Tokaj felé. Aztán kezdetét vette egy elég intenzív nap, amin összesen 30 mádi tételt kóstoltunk végig a szárazaktól az aszúkig, a Szent Tamás pincészettől a Szepsyn át a Demetervinig.

Itt a rövid összefoglaló videón:

Külön öröm és büszkeség volt, hogy mindhárom borászat, azaz ifj, Szepsy István, Szepsy István és Demeter Ervinék is angolul tudták prezentálni a boraikat, a séf eléggé el is ámult, nem csak a borok minőségével volt nagyon elégedett, de Szent Tamás dűlő tetején eltöltött rövid kis túra is elkápráztatta, nem is csodálom, tényleg egy varázslatos hangulatú hely.

Szepsy István arca legalább annyit ad a borai minőségéhez és milyenségéhez, mint a terroir. Soha nem tudom megunni, amikor mesélni kezd, most is hozta a formáját.

De azért az idő legnagyobb részét a 30 tétel alapos megismerésével töltöttük el, Daniel, a Mizsei János, a Mák séfje, és Horváth Máté, a Mák sommelier-je komoly munkát végzett, na meg egyeztettek közben a készülő menüről is.

A kapcsolat egyébként akkor jött létre, amikor Mizsei Jani a Daniel Berlinben vacsorázott, "tanulmányi úton", és azonnal elhatározta, hogy Danieltől szeretne tanulni. A svéd séf bele is ment, hogy befogadja sztázsolni egy hónapra 2016. tavaszán, ráadásul már a nyitás előtt egy héttel kezdhetett, így az új menü kikísérletezésében, tesztelésében is aktívan részt vehetett a magyar séf, amiből végképp nagyon sokat lehet tanulni. Nagyon meg voltak vele elégedve, ezért első szóra vállalta a felkérést egy budapesti kooprodukcióra Daniel, ami tényleg együttműködés lesz, a séf elhozza szerencsére két emblematikus ételét, de alapvetően közösen fejlesztik ki a menüt, és ebben igyekeznek a lehető legnagyobb mértékben hazai alapanyagokra hagyatkozni. Mindehhez pedig kizárólag a Mádi Kör borait kínálják párosításban. Az alapanyagok felkutatása is már javában zajlik, Daniel nagyon érdeklődő a magyar ételekkel, kultúrával kapcsolatban, és nagyon elégedetten végigette Jani menüjét is, borkóstolást megelőző este, őszinte elismeréssel beszélt róla nekem is. 
A nyitó este február 1-én lesz, a svéd séf személyes jelenlétben készül akkor kizárólag a kettejük menüje, érdemes lesz megpróbálni erre az eseményre bejutni! Aztán pedig további két hétig elérhető még a menü és a borpárosítások a Mád@Mák jegyében, de ekkor már á la carte is lehet fogyasztani az étteremben tetszés szerint. Egyébként nem csak a séf jön Budapestre, hanem - saját ötlete volt - elhozza magával a séfhelyettesét és az étterem vezetőjét is, akik ráadásul egy párt alkotnak, egy kis családi étteremben már csak így szokás... 

Azért még az idén valahogy el kell jutnom Skåne Tranås-ba...

Disclaimer: A blogposzt a Mákkal kooperációban készült