Már az - azóta már sajnos bezárt - nU Bisztróban is nagyon jókat főző séf kicsit elegánsabb körülmények között folytatja, és ez nagyon jó hír! 

 Ez a gnocchi már bő egy évvel ezelőtt is alaposan bevésődött:

A photo posted by Andras 'Vilagevo' Jokuti (@jokuti) on Oct 15, 2015 at 5:37am PDT

És - szerencsére - nem is nagyon változott:

Ugyanis pont azt reméltem, hogy ugyanolyan fantasztikus állagú tészta, kívül kicsit körbepirítva, és a nagyon ízes, markáns borjújus, na meg a gombák kerülnek a tányéromra, mint tavaly októberben. Na jó, egy kis parmezánt kapott még, plusz umami, emiatt nem reklamáltam, bár maga a pecsenyelé is annyira erőteljes, hogy igazából nem is lenne rá szükség.

De ugorjunk vissza az elejére.

Nem kell megijedni, a fine dining itt nem azt jelenti, amit általában gondolni szokás: nem formális a hely, még asztalterítő sincs, és a dizájn is inkább egy bárra vagy bulihelyre hasonlít, nem egy elegáns étteremre. És szerintem szuper jó az enteriőr, nagyon hangulatos, tele gondosan kitalált részletekkel:

Az étlap meglehetősen rövidke, nagyon gyakran változik, és ez nagyon jó is így. Mondjuk a magam részéről a gnocchit és a kacsamájat biztos nem engedném levenni soha, maximum csinálnék belőle különböző variációkat. Egyébként az előételes szekció egyben a legerősebb része az étlapnak, szóval érdemes akár tapas bárként használni a helyet, és onnan mindent kikérni! Így néznek ki, a parmezános gnocchi, a brutális sült kacsamáj (yuzus szójaszósszal, füstölt tokhallal, zöld almával, japán petrezselyemmel) és a tokhal (fehércsokoládés veloutéval [=kb. bársonyos krémleves], citromos uborkatatárral, angol zellerrel):

 Minden tányér jellemzője, hogy jók az alapanyagok, gondosan kitaláltak a textúrák, és nagyon profin is vannak megvalósítva. Kicsit érzékletesebben ez azt jelenti például, hogy kívül egy kis vékony, ropogós kéreg van a kacsamájon, kellemes pörkölt ízeket is előhozva, belül viszont vajpuha, krémes, kiváló hozzá a yuzu savanyúsága és a roppanós zöldség megadja hozzá textúrában is a kellő kontrasztot, telitalálat.

Nézzük a főételeket, a címben szereplő Guy Ritchie film főhőseiről van szó: a csirke, a lazacpisztráng, a bárány és a nyúl. A csirke egy kókuszos "finomfőzelékkel" (tessék vigyázni, ez is egy olyan hely, ahol a klasszikus elnevezésnél meglepetésre kell számítani!), a lazacpisztráng trombitagombával, savanyított feketegyökérrel, tengeri spárgával, a bárány házi tortellinibe töltve, fehérrépa-pürével, petrezselyempesztóval, körtével, aszalt paradicsommal, a nyúl pedig francia, ami ezúttal a vadas alapanyagait használja fel kreatívan. [Itt szerintem nem teljesen szerencsés vadasnak hívni a mártást, mert hiába használja azokat az alapanyagokat, a végeredmény egészen más ízű, tehát tényleg kicsit megtévesztő. Mondjuk könnyen megbocsátható, mert nagyon finom.]

 A színvonal továbbra is nagyon magas, az ételek változatosak, egyéniek, saját stílusjegyekkel, nagyon kiegyensúlyozott tányérok. A desszertekre is megmarad a játékosság és a kreativitás, a madártej is alaposan átdolgozódik, kap egy erőteljes forralt boros ízt és egy diós bevonatot a tojásfehérje, és van hozzá egy enyhén gyömbéres naspolyahab. A birs & csokoládé se két összetevős persze, hanem van még hozzá joghurt, cékla, mandarin, earl grey, és persze a csoki sem a megszokott állagban kerül a tányérra...

Izgalmas koktélválaszték is van, de abból nem kóstoltam, autóval mentem.

Nagyon remélem, hogy lesz ebéd is hamarosan a hétköznapokon is. Megkérdeztem, egyelőre brunch van tervben hétvégére, de nem teljesen esélytelen az ebédeltetés se.

Összefoglalva: Végre egy kifejezetten megfizethető és laza fine dining a belvárosban, ahol bármit szabad!
De azért van, amit kötelező: kacsamáj, gnocchi, tortellini, nyúl.

Az étterem weboldala, és Facebook-oldala.