Eléggé lekötött a Világevő Séfverseny szervezése az elmúlt napokban, aztán az élmények feldolgozása is, de végre sikerül - még a portugál túrám megkezdése előtt - kicsit visszakanyarodni a barcelonai úthoz. Ahol persze nagyon jókat ettem, többek közt elegáns éttermekben is, de az egyik legmaradandóbb élmény egy szimpla sült kolbász volt. Persze annyira azért nem is volt szimpla, az El Pais blogja szerint a világ legjobb szendvicse, 'el mejor bocadillo del planeta', és tényleg fantasztikus.
Sikerült bejutni a világhírű Adriá testvérek molekuláris tapas-bárjába, a Tickets-be is, de erről majd máskor, viszont megkóstoltam egy lenyűgöző sült kolbászt (Bede cikke alapján), ami amiatt is izgalmas, hogy milyen profin ki van találva, és meg is van valósítva, na meg persze mennyire finom, de amiatt is, mert akár egy-az-egyben lemásolható lenne itthonra is, és máris megoldódna a nagy magyar street food probléma!
A helyszín a Barri Gotic, Barcelona Gótikus negyede, ahol a turisták száma elkezdett már minden mértéket meghaladni, de nyilván nem teljesen véletlenül, azaz ide úgyis elsétálsz minimum egyszer, akkor viszont nagyon megéri kipróbálni, akár többfélét is, ráadásul az ár is korrekt.
Nyitásra érkeztem, amin kicsit meglepődött az eladó, de aztán mondta, hogy még szüksége van 10 percre, mert még melegszik a Josper. Ezzel viszont nem elvette a kedvemet, hanem végképp meghozta, a Josper ugyanis az egyik legprofibb, éttermi körülmények között, beltéren is használható faszenes sütő, de annál is több, egyszerre grill és kemence, amiben - hozzáértő kezek között - például brutálisan finom steakek, hamburgerhúsok készíthetők. Szóval, ha ilyet használnak a sültkolbisnál, akkor ott már olyan nagyon nagy gondok nem lehetnek, és tényleg ott is van a pult végén a falba építve a Josper. (Budapesten a legegyszerűbben működés közben a Burger&Love-ban lehet megnézni)
Elég friss vállalkozás még, így - egyelőre(?) - csak egy üzletük van a városban, van egy séf is, Albert Gómez, aki nem feltétlenül óriási név, de azért az eddigi munkatapasztalatai között olyan ikonok szerepelnek, mint Ferran Adriá és Martín Berasategui. Az ő felelőssége például a katalán, kézműves kolbászok, a butifarrák kifejlesztése, ugyanis nem csak egyféle létezik, hanem komoly választék. Már a butifarra eredeti formájában is eléggé kísérletező, létezik például gombával vagy rizzsel töltött is, de Gómez még tovább megy, nem ragaszkodik a hagyományos receptekhez. Van kék sajtos, a zsírtól rettegőknek 100% csirkés, véres hurkás-krumplis tortillás, és még jó pár, na meg persze a klasszikus, szerintem azzal érdemes kezdeni.
Barcelonában járva kihagyhatatlan, gyors és nagyon finom, és ráadásul valóban helyi fast food!
Persze itthon más kolbászok kellenének, de ez csak nem lehet probléma, én rettentően élvezném, ha lenne egy ilyen hely, ahol kifejezetten kiváló, nem túl zsíros kolbászokat sütnének profi technológiával, tökéletes péksüteménnyel és jó kiegészítőkkel. [Nem, sajnos a kolbice nem ilyen, nem rossz, de messze van a nagyon jótól...]
Már csak 2 nap van a JÁTÉK-ból!!! És ha van még 3.5 perced, ezt a gasztrofilmet ne hagyd ki!
